Forelsket (2/?) - TaeKook

 

Cím: Forelsket

Alkotó: Nana & Lucy M.

Párosítás: VKook/TaeKook - Taehyung x Jungkook (BTS)

Besorolás: +16 

Műfaj: AU, fantasy, ABO

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; slash, bromance, OMEGAVERSE, később YAOI

Összefoglalás: Egy egyszerű, szilveszteri-születésnapi bulinak indult az éjszaka...

Hozzáfűzés: Meg is hoztuk a folytatást. :33 Nagyon reméljük, hogy tetszeni fog nektek. ;;

❤ ❤ ❤ ❤ ❤ ❤ ❤ ❤ ❤

Lucy M. írja: Jungkook

Nana írja: Taehyung

 (nem egyedül írtam, hanem Lucyval!)

Jungkook

Miközben kinyitottam a sojut és vettem elő a hozzá megfelelő poharakat, hallgathattam a fejmosást és a beszólogatást, amiért a közös barátunk gyakrabban tett nálam látogatást. Igaza volt ugyan Taehyungnak, de Jimin megengedhette magának, hogy gyakran szakítson időt rám, egyszerűen jobb munkahelyet talált magának, mint Taehyung. Otthonról dolgozott, irodai munkát végzett a konfliktusok elkerülése érdekében és teljesen, száz százalékosan meg voltak vele elégedve annak ellenére, hogy hazudott az önéletrajzában. Bétaként jelentkezett, mert tudta, hogy egy alfa által vezérelt irodába nem vennék fel csak úgy, de szagelnyomókat szedni luxus volt számára, így hamar lebukott, de már csak azután, hogy bizonyított. Ez volt az ő sikertörténete, egy omega, aki kitört az átlagállasok közül és részlegvezető szerepig küzdötte magát. Nem lehetetlen küldetés, de elég ritka eset volt.

– Gondolkodtam már rajta, jó is hogy mondod, majd neki is szólok – mentem bele a játékba. Mikor felvettem vele a szemkontaktust az előbbi vigyor eltűnt és komorság ült szemeiben. – Jaj, komolyan ne vegyél már, jó ég! Ugyanolyan barátom mint te, csak éppen vele nem kell sakkozni, hogy mikor nem dolgozik, amikor én sem.

– Persze – fordult a nappali felé.

– Te aztán el tudod baszni a hangulatot, barátom – követtem a kiöntött alkohollal a kezemben.

– Akkor haza is mehetek, ha ekkora…

- Ne! Ne veszekedjünk, ha már végre együtt lehetünk, főleg hogy szülinapod is van – térdére simítottam majd elmosolyodtam. – Ugyanolyan fontosak vagytok nekem és minden veletek töltött percem egy kincs, így jó? Egészségedre szülinapos!

Koccintottunk és én miután lehúztam, eltorzult arccal öntöttem a következőt, de Tae megelőzött és már a kezembe is nyomta azt. A göndör, világos barna haja szemébe lógott. Elég jól ismertem, hogy tudjam; akkor nem tűri el magának, ha kicsit lelombozódik. Tényleg ennyire a szívére vette volna? Semmi bántó szándék nem volt bennem, na meg ő kezdte a szurkálódást.

– Mi a helyzet veled és... hogy is hívják... Wonhoval? Nem sikerült meghódítania még mindig szegény srácnak? – Teljesen átlagosan érdeklődtem, de a légkör ahelyett, hogy egyre oldódott volna, csak keserűbb és feszültebb lett. Taehyung összébb húzta magát, finoman beharapta alsó ajka egyik szélét, majd szája belsejét harapdálva, mintha számítana melyik a megfelelő válasz a kérdésemre.

Nem találkozunk jó ideig és már el sem tudunk normálisan beszélgetni? Mi a franc történik? Ennyire hülye vagyok és nem tudom, mit lehet kérdezni egy baráttól, vagy rossz területre tapintottam volna... Bonyolult dolgok ezek, én meg főleg nem érthettem, hiszen nem tudtam úgy kapcsolatot létesíteni, mint társaim. Nem voltam szűz, de kapcsolatot így nem vállalt velem senki. A szex is nehézzé vált omegákkal, mert nem indultunk be rendesen a másiktól, ezért gyakran bétákkal kezdtem, de az olyan volt, mintha só nélkül ettem volna – ehető, meg el lehet vele lenni, de ízetlen és kifejezetten hiányzott az az apró részlet, amiből nekem nem jutott.

Taehyung

Még, hogy ugyan olyan barát, mint én – kedvem lett volna körbe röhögni, hogy hogyne, persze, én meg most jöttem le a falvédőről, de aztán úgy döntöttem, nem hisztizek, mert tényleg szoros volt az időbeosztásom, de biztosan találtunk volna egy módot előbb is, hogy találkozhassunk, ha ő is igazán akarta volna, és ne mondja, hogy nem, mert a legtöbbször ő közölte, hogy ez nem jó, vagy az nem jó. Mellesleg, egy-két alkalommal csak azért nem volt jó, mert Jimimnel szórakozgatott, de úgy voltam vele, ha ezt is megjegyezném, akkor tényleg veszekedés lenne a vége.

Ezután Wonhoról érdeklődött, aki már jó fél éve próbált utánam teperni, s fogalmam sem volt róla, itt milyen válasz lehet a megfelelő, hiszen randiztunk, le is feküdtünk már, nem is egyszer, de nem éreztem iránta különösebb lángot, nem éreztem azt, amit Jungkook iránt érzek folyamatosan oly sok éve. Sokszor gondolkodtam rajta, hogy ennek ellenére is meg kellene próbáljam a férfival a dolgot, hiszen kedves volt, törődő, figyelmes, mosolygós, amellett pedig eszméletlenül jól nézett ki – mellette az ember biztonságban érezheti magát, tekintve, hogy két ajtós szekrény.

Szó szerint.

Mégsem voltam szerelmes. Nem tudtam, erre mi lehet a jó reakció, bármennyire gondolkodtam rajta erősen.

– Hát... Hogy is mondjam? – nevettem el magam halványan, hiszen azt nem mondhattam, hogy effektív minden jól ment volna, ha nem lennék pont ő belé reménytelenül szerelmes már nagyon hosszú ideje... Ki is nevetne valószínűleg.

– Úgy, ahogy van? – kérdezett vissza, mire elmosolyodva forgattam meg a szememet, majd öntöttem magamnak egy újabb pohár italt, miközben a chipsbe nyúltam, hogy közben azt is tudjam majszolgatni. Ezután szembe fordultam vele a kanapén, törökülésben foglalva helyet, úgy nézve a szemeibe.

– Wonho... Igazából nagyon, nagyon jó alfa. Figyelmes, törődik velem, gondoskodik rólam, kedves, jó vele a szex, és nem mellesleg nagyon jól néz ki, nagyon magas pozíciójú állása van, szóval ha omega fejjel gondolkodom, ő biztosan jó alfám lenne, és kedvelem is, de... – Itt elakadtam, s szomorúan, keserűen mosolyodtam el, miközben egy sóhajjal néztem a sojut magam előtt.

– De? – kérdezte, kissé lebiggyesztett alsó ajakkal, én pedig egy mély sóhajjal folytattam:

– De az a helyzet, hogy nem vagyok szerelmes – motyogtam, továbbra is szomorúan. – Viszont nem akarom elzárni magam előle, mert sok szempontból a legjobb választás lenne. Nem hiszek a true mateben, tudod, szóval úgy gondolom, valószínűleg az alfám lesz, de egyelőre még picit bizonytalan vagyok – mondtam halvány mosollyal, belekortyolva az italomba.

Kellemetlen beszélgetések éjszakája lesz ez, úgy érzem, de nagyon bíztam benne, hogy változik a helyzet...

Jungkook

Hallgattam az élménybeszámolót a mindenki által tökéletesnek tartott alfáról, de Taehyung nem tűnt elájulva tőle. Dőltek belőle a szavak, mégis felfedeztem egy titkot mondanivalója mögött, azonban nem mertem rákérdezni, mi az, amit nem mond el ezzel kapcsolatban. Majd ha úgy érzi, akkor megosztja velem. Nem akartam semmit sem erőltetni, úgy meg különösebben, hogy nem érezhettem át a dolgokat teljesen.

Nevetséges vagyok, még csak halvány sejtésem sincsen, milyen lehet. Csak azt tudtam, hogy szerettem volna, ha Tae boldog. Most nem volt az és a maszlag engem pont nem érdekelt, mert semmi értelme nem volt, ha az illető nem boldog.

– Nem egy túl egyedi tanács és valószínű te is tudod már, de ha nem vagy vele igazán boldog, akkor felesleges erőltetni. – Összeborzoltam a haját és én is lehúztam egy sojut.

Nem beszéltünk többet komoly témáról, csak ittunk, hogy elfelejtsük a minket ért sérelmeket és az esetleges diszkriminációt, amiből aztán tényleg mindkettőnknek jócskán kijutott. Vele tényleg egy cipőben járhattam, hisz férfi omegából nem volt túl sok, azon belül is kettő fajta. Az egyik csoportot Jiminhez hasonlítottam volna, aki különlegesnek és szinte pótolhatatlannak érezte magát, akinek mindenből a legjobb járt és a lábai előtt hevert az alfa társadalom – bár őszintén, az ilyenek be is vonzották azokat az embereket maguk köré, akik valóban a csillagokat képesek lehozni az égről a kegyeikért.

A másik csoport… Nos, a Taehyung fajta omegák, akik ezt nem áldásnak élik meg, sokkal inkább átoknak. Kiszolgáltatva érzik magukat, kirekesztik őket, számukra a világ nem annyiból áll, hogy sütnek, főznek, takarítanak és gyereket nevelnek – a szerencsésebbeknek volt mellette valami kicsiny és egyszerű munkájuk, mint óvodapedagógusok –, sokkal inkább nagyra törekvő céljaik voltak, akár vállalkozásban gondolkodtak, vagy éppen életet akartak volna menteni a kórházakban, de a sors fintorogva elvette ezt tőlük. Tae is megsínylette az omega létet, lázadt, szenvedett, de nem ment vele semmire. Kénytelen volt beletörődni. Jól leplezte ugyan, de a Wonhos történet és a boldogtalansága mellette is azt mutatja, mennyire szárnya szegett madár volt. Ha már így járt, legalább találná meg igazi párját, akit szeret, aki mellett elfelejtheti az omegasággal járó kellemetlenségeket és az élet édes oldalát is megtapasztalja, sőt csak azokat látja majd maga előtt.

A levegőben finom vanília illat terjengett, aminek először nem szenteltem nagy figyelmet, lehetett ugyan valami gyertya, vagy légfrissítő is, mégis aztán eszembe jutott, hogyan lehetne már, mikor ez az én házam és nem gyújtottam meg semmit, a légfrissítőt pedig kikapcsoltam mikor túl töménnyé vált az illata. Mellesleg nem vanília illatú volt, hanem citromfüves. Egyszerre leesett minden, mikor egyre inkább az töltötte ki az orrom. Megböktem barátomat és félmosolyra húztam számat.

– Minek parfümözted be magad ennyire, ha csak hozzám jöttél? – kuncogtam magamban, de egyedül, hisz a mellettem ülő csak nagy szemeket meresztett rám.