Taejin - Végzet bőrkabátban 1/?

Hey Hey! ~

Ebben a ficiben Taehyung egy beképzelt és szexi rosszfiú Jin pedig egy menthetetlen stréber. Mindketten egyetemisták, és a bonyodalmak akkor kezdődnek mikor Jin olyat lát amit nem kellett volna...

korhatár: +18
szerzők: Min Ji
figyelmeztetés: Yaoi!

Végzet Bőrkabátban

Tudjátok vannak azok az emberek, akiktől édesanyátok valószínűleg kitérne a hitéből. Bőrszerkóban járnak, van pár piercingjük, esetleg tetoválásuk. Napjaik nagyrészt valószínűleg ivással, dohányzással és bajkeveréssel töltik. Nos, ez nem én lennék. Én amolyan szülők álma, jó tanuló, stréber, lúzer vagyok. Legalábbis a társadalomnak megfelelő titulusom leírását idézve. De igazából csak egy olyan ember vagyok, aki szeretne egy megbízható és jól kereső állást. Egy barátságos családi házat a belváros szélén, aranyos kerttel, valamint egy rózsaszín díszflamingóval a postaláda mellett. A szerető feleséget aki meleg, finom, ízletes, mennyei, földöntúli étekkel vár otthon ne felejtsük el, ja és a gyerekeim, két álom. Akik majd könnyes, bociszemekkel jönnek a dolgozószobám elé bevallani, hogy véletlenül feldöntötték a rózsaszín díszflamingómat, és én majd megrovón, de meleg szívvel bocsájtok meg nekik. Igen, ez leszek én majd valamikor... Mivelhogy még csak egyetemre járok.

A nevem Kim Seok Jin, de a szüleim szimplán csak Jinnek hívnak. Amint már említettem, egy reménytelen lúzer vagyok.  Művészeti szakra járok, és már a második évemnek két harmad felében vagyok, szóval 3-4 hónapon belül jönnek az év végi vizsgáim. Napjaim elég unalmasan telnek, felkelek, majd végigülöm az óráimat, utána pedig a könyvtár hátsó, poros, szinte használatlan sorai között rejtőzve egyedül tanulok. Este pedig nem bulizni megyek mint egy átlagos koleszlakó, hanem olvasok, majd az esti tisztálkodási rutinom után alszom. És ez így volt rendjén.

Aztán egyszer csak minden megváltozott. A könyvtár használatlan hátsó sorai között tanultam, mikor a szemem sarkából mozgásra lettem figyelmes. Odakaptam a tekintetemet, de abban a pillanatban rájöttem, hogy hiba volt. Egy bőrkabátos srác épp egy lánnyal enyelgett az egyik sötét polcnál. Gyorsan el is kaptam onnan a szememet és próbáltam lázasan beletemetkezni az előttem lévő könyvbe. Ez egészen addig sikerült is, míg el nem kezdődtek a nyögdécselések... Azután már csak bámultam a betűket üres fejjel, mivel nem fogtam fel egy szót sem abból, ami oda volt írva. Körül belül tíz percig bírtam. Azután elhatároztam, hogy összeszedem minden bátorságomat és keményen megmondom nekik, hogy menjenek szobára, mivel a könyvtár nem erre a használatra lett tervezve. Igen! Ezt fogom tenni. Becsuktam a könyvet, felálltam és feléjük fordultam. Tátva maradt a szám. A lány a fiú előtt térdelt és a szájával kényeztette a fiút, míg ő csukott szemmel és kéjtől nyitott szájjal állt szemből két kézzel a könyvespolcnak támaszkodva. Perceken keresztül csak álltam és bámultam az előttem lévő eseményt. Egyszerűen nem tudtam levenni a szememet róla... Nem mintha nem láttam volna már ilyet, hiszen rengetek ingyenes pornó oldal van az interneten... De ez egészen más élmény volt. 

Azt hiszem elérkeztek a végéhez, mivel a fiú felnyögött, majd pár másodperccel később, belemarkolt a lány hajába, felhúzta magához és a könyvespolcnak nyomva mélyen megcsókolva. Megcsókolta... Miután éppen az előbb...
Itt egy hangos koppanás szakított ki a gondolataimból, ijedten meredtem oda, ahova a könyv esett, amit ügyesen sikerült levernem, miután hitetlenkedésemben hátra léptem... Aztán eszembe jutott, hogy ez biztosan volt olyan hangos, hogy azok ketten észrevegyék, így hát visszapillantottam. Ekkor esett le, miért is volt valójában nagyon ismerős az a lány... Nem volt más, mint Miss Kim, a fiatal, szép és okos történelem tanárnő... A fél diákkar bálványa, természetesen az enyém is, a másik pedig a fiú, akinek a nevét mindenki ismeri, az is, aki nem szeretné (ahogy én sem), a hírhedt első éves, jóképű és velejéig rossz fiú, Kim Taehyung.

Így történt, hogy hárman bámultunk egymást a kelleténél egy picikét túl hosszan... Aztán rájöttem, hogy ez így valahogy sehogy sem stimmel. Gyorsan felkaptam a földről a táskámat, a leesett könyvel együtt és kiviharzottam a könyvtárból, meg sem állva egészen a kolesz szobámig, ahol is ledobtam a táskámat az ágyam tövébe, a könyvet pedig az íróasztalomra, és rávetődtem az ágyamra, a fejemet a párnába temetve. 

- Istenem... Hogy történhetett ez?! - mondtam ki hangosan a megaláztatottságtól.  Már előre féltem, milyen lesz a következő történelem óra... Miss. Kim biztosan pikkelni fog rám ezentúl... Nagyon remélem, hogy megbuktatni azért nem fog. Jézusom... Kim Taehyung pedig, egy egészen más tészta volt. Ő tipikusan úgy nézett ki, mint azok a deviáns kiskölykök a filmekben, akik a budikagylóba nyomják az olyan pedáns embereket fejét, mint amilyen én is vagyok... Pedig eddig sikerült megúsznom, az ilyet. Két éven keresztül sikeresen beleolvadtam az egyetem falaiba, pontosan azért, hogy elkerüljem a szekálást. Mostantól vigyáznom kell magamra... Nem szabad, hogy összefussak vele sehol sem.

Hát azt kell mondjam, hogy nem volt szerencsém...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Másnap, tőlem nem megszokottan késve keltem, kissé álmatlan éjszakám miatt, de még így is be tudtam érni 10 perccel előbb, csak annyit kellett tennem, hogy kihagyom a fésülködést, az arcmosást és a ruhadarabjaim megfelelő összeválogatását... Így történt, hogy mamuszba, felemás zoknival, kócos, össze-vissza álló hajjal ültem az előadáson.
Természetesen, hogy még ennél is jobb legyen a napom, ő az óra vége előtt 15 perccel érkezett meg, hogy rátegye a koronát. Hangos nyikordulással kinyílt a terem ajtaja, megdermedtem, tudtam, hogy ő az. Inkább mereven a könyvemet bámulva vártam, hogy végre leüljön valahova, és a professzor folytathassa az előadást, mivel mindenki elhallgatott, együtt és őt nézve, csendben várták, hogy helyet foglaljon. 
Kopp-kopp-kopp. Hallatszottak Taehyung léptei, ahogy kínzó lassúsággal haladt felfele az előadóterem lépcsőjének fokain. A vérnyomásom a léptek egyre közeledő zajával együtt nőtt. Már a szememet összeszorítva morzsoltam az imákat az orrom alatt, hogy mikor elér hozzám, hogy utána már csak a távolodását halljam. De természetesen, ez nem így történt. Ahelyett megállt a sor mellett, aminek én a belsejében ültem, egészen a végén. Ezután hallottam, ahogy az emberek elkezdtek fészkelődni, helyet adva, hogy beljebb tudjon jönni. Megcsapott az ereje, ahogy leült mellém és felrakta a lábát az asztalra. Még mindig nem mertem rá nézni, és csendben átkoztam magam, amiért ennyire messze ültem a többi embertől a fal mellé. 

A professzor közben elkezdte folytatni az órát, vagyis azt a 10 percet ami belőle maradt. Sajnos körülbelül két szempillantás alatt eltelt. Mikor vége lett, mindenki hamar összepakolt és kiment a teremből. Én is ezt terveztem tenni, de azután megakadt az egész művelet, miután összepakoltam és felálltam, hogy kimehessek. Sajnos ezen a ponton muszáj volt Taehyungra néznem, mivel még továbbra is feltett lábakkal ült, előrefelé bámulva, blokkolva ezzel a kifelé vezető utat. Itt kezdtem ideges lenni, biztos most jön az a rész, hogy majd megver itt a teremben, ahol már csak ketten vagyunk, vagy esetleg kiráncigál a mosdóba, hogy belenyomja a fejemet a vécékagylóba. 

De nem várhattam örökké, hogy ez megtörténjen, mivel 20 perc múlva kezdődött a következő előadásom. Ezért összeszedtem magamban a bátorságot és megszólaltam olyan hangon, mint aki nem tudná pontosan, hogy mi vár rá ezután.
- Bocsánat, levennéd a lábad? Nem tudok kimenni - hangzott a számból idegenül magabiztosan. Erre ő rám pillantott. Azt hiszem itt kihagyott egy ütemet a szívem. Nem tudtam eldönteni, hogy a szemeiben a pokolbéli kínok vagy a földöntúli kéj ígérete tükröződött... Mindenesetre nagyon karizmatikus pillantása volt. Meg most, hogy így jobban szemügyre vehettem közelről, sajnos igazat kellett adnom a pletykáknak a kinézetével kapcsolatban. Már azon sem csodálkozom, hogy az iskolabálvány Miss Kim pontosan miért is térdelt előtte ott a könyvtárban. Az arca olyan volt, akár egy angyalé. 
Valószínűleg észrevehette, hogy a kelleténél jobban megbámulom és félmosolyra húzta a száját. De azt hiszem itt pontosítok az előző állításomon, az arca inkább egy bukott angyalé, mert az a mosoly egy kellő helyen és kellő időpontban sokat ígérő lett volna. Még mindig mosolyogva levette a lábát a padról, felállt és legnagyobb meglepetésemre, színpadias mozdulattal mutatott maga mellé, hogy szabad a pálya kifelé.
Nem is vártam túl sokat, azonnal elindultam. Éreztem ahogy végig követ a szemeivel, ahogy elmegyek mellette, mire kirázott a hideg. A kelleténél túlontúl is közel kerültem hozzá, ahogy elsétáltam mellette. És ekkor választotta a pillanatot, hogy közel hajoljon és a fülembe súgja:
- Csinos a mamuszod, főleg azzal a zoknival. - A hangja mély volt és kissé érdes. Pont olyan, mint amitől a lányok térde megremeg, mikor a bugyijukat imádkozza le róluk. Viszont talán lehet, hogy nem ez a legmegfelelőbb időpont, hogy erre gondoljak, mivel épp most esett le, hogy mit is mondott az előbb. Az arcom vérvörösre váltott és ezért kapcsoltam is a tempón, meggyorsítva ezzel a szabadulásig tartó időt.

Mielőtt kiiszkoltam volna a teremből, még egy utolsó pillantást vetettem felé. Ő még mindig ott állt és engem nézett mosolyogva... Cseppet sem megnyugtató a dolog. Úgy látszik, hogy a büntetésem rosszabbik fele, egy kis ideig még várat magára...

안녕?  ismét ~

Még nem igazán mutatkoztam be nektek, Min Ji az "írói" nevem, amúgy Stefi vagyok. Már találkozhattatok velem a Nanával közösen írt művekben, most viszont belekezdtem ebbe a solo műbe. Igyekszem majd gyorsan folytatni, bár az nem igazán az erősségem... előre is bocsánatot kérek T.T
Remélem élveztétek!