YoonKook/SugaKook - Háború! (6)
Hjaj, ez kezd már betegessé válni. Felkelek, írok, lefekszem, írok, napközben is írok, borzasztó, hogy nekem mennyi szabadidőm van, ha itthon vagyok. :D (Pedig esküszöm, hogy van életem! xDDD)
Szerintem most egy hónap alatt bőven bepótolom azt a jó négy évet, amit úgy kihagytam. Egyszerűen teljesen lázban égek, forrnak az ujjaim, pörög az agyam... szörnyű. :D
Na, térjünk a lényegre. Gyerekek, háború van! :D
Na, jó, ez egy kicsit túlzás talán, de nem áll messze a valóságtól. Gondoltam rá, hogy akkor most szomorú, sírós, csöpögös fejezetet írok, hogy adjak az érzésnek, de úgy gondolom, felesleges. Mármint nem az, de a kialakult helyzetet látva (komolyan nem ilyenre terveztem, mikor az elsőt írtam XD), ez elkerülhetetlen lesz. Viszont szerintem a csatatér az kicsit izgalmasabbá teheti a következő részeket. :D (Ha nem, akkor elnézést kérek mindenkitől. :c Szeretem a balhékat, na :cc)
Trágár szavak vannak benne!
Ha találtok valami hibát vagy furcsaságot, szóljatok és javítom! :)
Jó olvasást és ne egyetek meg ><
~Nana~
Álmosan, fáradtan
sétáltam ki a konyhába, mintha egész éjszaka tomboltam volna.
Iszonyatosan álmos voltam és igazából nem értettem, hogy miért,
mert ha belegondolok, egészen sokat aludtam ahhoz képest. Ráadásul
magamtól keltem, úgyhogy végképp nem tudtam hová tenni ezt a
kótyagos érzést. Még a konyhai ajtófélfának is neki
nyargaltam, mert nem láttam kettőig.
Amint beértem a
kívánt helyre, rögtön a kávéfőzőt szúrtam ki a szemeimmel és
szinte rohantam felé, reménykedve teljes szívből, hogy nem kell
kávét főznöm. Ez az! Van még a kiöntőben.
Mint aki vérszemet
kapott: bögre elő, villám gyorsasággal tej elő, szekrénybe
nyúl, cukor levesz. Csészébe kávét önt, majd tejet, aztán
cukrot és végre! Kávé!
Kávé úgy, hogy
senki nem piszkál, hogy ilyen fiatalon nem illik kávézni.
Mély sóhajjal
felültem a konyhapultra, görcsösen fogva a kezemben lévő,
kávéval teli bögrét, és mikor ajkaimhoz emelve, lassan
belekortyoltam, akkor jutott eszembe a tegnap este. Egészen eddig
eszemben sem volt, de amint belekortyoltam a kávéba, mint a
villámcsapás, úgy mart belém a felismerés és azzal együtt az a
furcsa mellkasi feszítő érzés. Ahogy visszagondoltam Yoongi
kemény, rideg, hideg szavaira, kirázott a hideg. Végigfutott a
hátamon. Talán így futott végig rajtam az a furcsa, nyomó és
egyben feszítő érzés is, majd azzal egy időben gombóc nőtt a
torkomban.
Lesütött szemekkel
fogtam a kezemben a bögrét és lassan kezdtem el lóbálni a
lábamat, ahogy a pulton ültem, merev, bamba tekintettel. Miért
utál? Mi az, amit nem kedvel bennem? Mi irritálja bennem? Falhoz
kellett volna állítanom. Meg kellett volna kérdeznem, hogy ugyan,
még is mit nem bír elviselni bennem? A mosolygást? Vagy azt, hogy
félrehúzódok néha, mikor túl soknak érzem a bohóckodást? Mi
az, amit nem bír bennem?
A fájdalom helyét
egy kis időre a méreg vette át, miközben azon elmélkedtem, hogy
mi lehet az, amit nem bír bennem elviselni. Én úgy gondolom, hogy
semmi rossz nincs bennem. Tény, hogy minden embernek vannak rossz
tulajdonságai, de talán a gonoszkodáson kívül bennem nincs semmi
elviselhetetlen. A gonoszkodásom sem olyan eget rengető dolog, mert
viccesen gonoszkodok. Pimasz is vagyok, de az is akkor, ha szórakozok
a többiekkel.
- Min gondolkodsz? -
Jin hyung hangja szakított ki a gondolataimból, miközben
nyújtózkodva a hűtőbe nyúlt, hogy elő vegye belőle a tojást.
- Húzd fel a lábad – mosolygott, mire tettem, amit mondott, ő
pedig leguggolva, kivette a szekrényből a serpenyőt, majd a
tűzhelyhez rakta.
- Tojást sütsz? -
kérdeztem, mikor visszaengedhettem a lábaimat.
- Igen, meg egy kis
husit. Tegnap bent hagytam a hűtőben. Korábban keltem, hogy legyen
a husira is idő – mosolygott. - Kell az energia, mert ma tévé
show lesz, aztán holnap egy fantalálkozó – mondta, mire
aprócskát bólintottam. El is felejtettem, hogy ma tévében
szereplünk. Valamiért reménykedtem, hogy ma is gyakorolni fogunk.
Szerettem színpadon lenni vagy kamerák előtt ücsörögni,
mosolyogni, elkápráztatni azt a rengeteg embert, akik minket
figyeltek, de ma valahogy nem hiányzott. Nem tudnék olyan
felhőtlenül mosolyogni. Nem tartom magam túl jó színésznek. Ha
nekem magány kell, kamerák előtt is kierőszakolom magamnak, hogy
egyedül lehessek, ha engedett, ha nem.
- Jól hangzik –
mosolyogtam, mire elvigyorodott.
- Igen. Meg van egy
új fűszer, amit tegnap vettem és ki akarom próbálni – mondta,
szinte csillogó szemekkel. Elmosolyodtam rajta. Jin annyira kedves
volt mindig. Persze, van, mikor kihúzzuk nála a gyufát, de
türelmes. Nála türelmesebb embert nem ismertem. Nem fényezem én,
de tényleg így van. Ritkán fordul elő, hogy elfogy a türelme.
Előfordul, természetesen és olyankor hajjaj, még Yoongi is
menekül.
A gondolatra megint
lesütöttem a szemeimet.
- Kíváncsi leszek
rá – mosolyogtam, a kávémba kortyolva.
- Ugye kakaót
iszol? - kérdezte, felvont szemöldökkel, mikor a forró serpenyőbe
ütötte a tojásokat.
- Persze! - vágtam
rá reflexből, mire megcsóválta a fejét. Tudta ő, mit iszok. Nem
ilyen színe és illata van a kakaónak, de nem szólt semmit.
Elnézte nekem.
- Rendben, lépjünk
előre. Reggelente ihatsz, de a nap folyamán többet ne, rendben?
Nem azért, mert kölyöknek nézünk, vagy azért, mert hujjuj, de
káros. Hanem azért, mert te nem kávézol rendszeresen, ébren
tart. Az első pár hónapban, ha rászoksz gyorsan, kipattannak a
szemeid a sok kávétól hajnalban, fáradékonyabb, álmosabb
leszel. Nehezebben fogsz koncentrálni – mosolygott, mikor végzett
a tojás ütögetéssel. - Napi egy-két csésze kávé nagyon jót
tesz. De minden újdonság, ami tetszik, függővé tehet. A koffein
és a kávé pont ilyen. Nem káros, magára a szervezetre nem, de ha
ébren tart, mert nem vagy hozzászokva, akkor csinálhat gondokat.
Nem azt mondom, hogy mindenképp, lehet, hogy neked semmi gondod nem
lesz tőle. De azért ne vidd túlzásba – mondta, mire mosolyogva
néztem vissza rá.
- Nem fogom, ígérem!
Köszönöm – vigyorogtam, már bátran a kávéba kortyolva.
Kacsintott egyet, majd a felső szekrényt kinyitva, elővette belőle
a fűszert, amit tegnap szerzett be és egy határozott mozdulattal a
tojásra szórt belőle egy keveset, miután megszagolta, mennyire
lehet intenzív.
- Szóval, mit
keresel fent ilyen korán? - kérdezte, mikor az órára pillantott egy pillanatra. - Nem szoktam veled összefutni itt. Namjoonnal vagy
Taehyunggal esetleg, de veled nem sűrűn találkozom itt, ilyen
korán. - Folyamatosan kevergette a tojást, közben sót szórt
bele.
- Csak felébredtem
– vontam vállat, újra belekortyolva a kávéba.
- Hm, érdekes.
Eddig nem ébredtél fel csak úgy – kuncogott, rám sandítva. -
Nyomja valami a szíved? - kérdezte, mire lesütöttem a szemeimet.
Épp nyitottam volna a számat, hogy nem, dehogy is, de hiába. Jin
átlát rajtam. Mindenkin átlát. Sosem tudtam felfogni, hogy tud
ennyit törődni velünk. Persze, mindenki törődik mindenkivel.
Namjoon hyung általában megoldja a problémákat, de tényleg,
mindent megbeszél a menedzserrel. Ha van valami gondunk, ő rögtön
megy, vagy megoldja egyedül. Jin rögtön, szúrás szerűen tudja
és látja rajtunk, mi nyomja a szívünket és addig, míg el nem
mondjuk, nem is hagy minket békén. Talán csak akkor, ha már
ráförmedünk, hogy hagyjon minket békén. De olyankor is, csak
megborzolja a hajunkat, hogy akkor majd elmondjuk neki, ha
felkészültünk rá. Yoongi hyung pedig az a típus, aki mindenkit
megvéd és tiszteletre méltó. Azaz… azt hiszem, csak engem nem
védene meg. - Gondoltam. Szóval? Mi a baj? - kérdezte, mikor rám
emelte a tekintetét újra.
- H-hát… -
Oldalra néztem. Nem akartam ránézni. Én nem tudok hazudni… -
Yoongi hyunggal kicsit összevesztem tegnap, de semmi komoly nem
történt. Csak kicsit összekaptunk. Megzavartam, mikor zenét
kevert és szöveget illesztett a zenére, és mérges volt –
mondtam halkan, görcsösen szorítva az ujjaimmal a bögrét. Ha így
folytatom tovább, ripityára töröm azt a szerencsétlen bögrét,
ami az egyik kedvencem, ugyanis Jimintől kaptam születésnapomra. Ő
csináltatta nekem, Golden Maknae felirattal. Annyira örültem,
mikor oda adta.
Elhanyagolom.
Taehyungot is… és mindenki mást is, mióta Yoongin jár a fejem.
Hirtelen belém mart a lelkiismeret-furdalás. Nem is beszéltem
velük azóta sem. Csak köszöntem nekik reggelente.
- Igen? Biztos csak
ennyi? - kérdezte, mire egy aprócskát bólintottam. Elmosolyodott.
- Jiminnel épp arról beszélgettünk tegnap, hogy biztos valami
nagy baj lehet, mert mostanság olyan furcsán viselkedsz. A
szokottnál is zárkózottabb vagy, nem is szólsz hozzánk. -
Vicces, pont most gondolkodtam el rajta. Jin a fejembe lát. - Ha
valami baj van, elmondhatod, ugye tudod? Tudom, hogy már nem vagy
gyerek és megoldod a gondjaidat egyedül, ez rendjén is van. Ami
csak rád tartozik, az csak rád tartozik. Ha nem kérsz segítséget,
nem fog senki beleavatkozni, ezt megígérem – mosolygott kedvesen.
- De sokszor rengeteget jelent már csak az is, ha beszélsz róla.
Nem kell segítséget kérned vagy attól tartanod, hogy beleszólunk.
De sokat, nagyon sokat számít, ha csak megbeszéled valakivel azt,
ami nyomja a szíved. - Tovább kavargatta a tojást és mikor úgy
érezte, hogy lassan készen lesz, újra megemeltem a lábamat, így
a szekrényhez fért, amiből egy újabb serpenyőt halászott elő,
amiben majd sütheti a húst.
- Tényleg nem fogsz
beleavatkozni? Sem elmondani másnak? - kérdeztem, halkan, mire
határozottan bólintott, amikor a tűzhelyre helyezte a serpenyőt.
- Tényleg nem. Ami
nem a mi dolgunk, az nem a mi dolgunk. Nem avatkozom én semmibe,
csak abba, amire megkérnek, hogy beleüssem az orromat – mondta,
mikor a hűtőhöz sétálva, a húst kezdte el kutatni.
- Jó –
sóhajtottam fel mélyen, majd megköszörültem a torkomat. - Csak
annyi a gond, hogy…
- Jó reggelt! -
Yoongi hyung ásítva lépett be a konyhába, nyújtózkodva egy
nagyot.
- Óh, jó reggelt
neked is – vigyorgott Jin, mikor beletette a húst a serpenyőbe.
Lassan rám nézett, akarom-e tovább mondani, vagy sem, de csak
lesütöttem a szemeimet. Elmosolyodott és szerintem már tudta is,
hogy a problémám forrása az illető, aki nem rég jelent meg a
konyhánkban. - Hogy-hogy ilyen korán? - kérdezte Yoongit, aki rám
sem nézve, a kávéfőzőhöz sétált, hogy ő is öntsön ki
magának belőle. Szívás, kiöntöttem magamnak.
- Aki kiönti a
kávét, az főzzön helyette újat! - morgolódott, mikor feltűnt
neki, hogy a kiöntőben már egy csepp kávé sincs. Jin zavartan
elmosolyodott és vállat vont, hogy nem ő itta meg. Hirtelen Yoongi
rám nézett.
- Főzzön az, aki
kávét akar inni – válaszoltam kicsit pimasz hangon.
Összeszűkítette a szemeit és a fejét csóválva elfordult tőlem,
hogy a szekrényből levegye a darált kávés csomagot. Nem reagált.
Nem válaszolt nekem. Jin pedig felvont szemöldökkel pislogott hol
rá-hol rám, levéve a következtetést, hogy talán az a tegnapi
vita kicsit durvább lehetett annál, mint ahogy először előadtam.
Baszd meg, Min
Yoongi!
- Gyerekek, mi van
itt? Mi ez a feszült hangulat? - kérdezte Jin, megforgatva a húst.
- Semmi! Szemtelen a
maknae! - morgott Yoongi, odatéve a kávét főzni.
- Azért, mert
valaki egy tapló paraszt! - morogtam, miközben leugrottam a
pultról, hogy az asztalra tegyem a bögrémet. Yoongi szája tátva
maradt, Jiné pedig ugyan úgy. - Ha nem lennél ekkora rohadék,
akkor lehet, hogy nem lennék szemtelen vagy pimasz! De tudod mit,
Yoongi? A tiszteletet nem kierőszakolni, hanem kiérdemelni kell!
Amíg nem érdemled ki tőlem, addig ne is várd, hogy úgy beszéljek
vagy viselkedjek veled, ahogyan azt te a buksidban elképzeled –
mondtam, mire hatalmas szemekkel pislogott rám, aztán hirtelen
kifújta a tüdejében rekedt levegőt. Tudom, hogy csak azért nem
válaszolt semmit, mert Jin tányérméretűre nőtt szemekkel nézett
hol engem, hol az idősebb társamat.
- Jungkook, ne
beszélj így Yoongival, kérlek! Oké, akármi történt köztetek,
akármin veszekedtetek tegnap, ez túlzás! Ilyet nem mondunk! Főleg
nem egy csapattársnak. Jungkook, ez elfogadhatatlan! - Mielőtt
tovább mondta volna, Jin hyungra néztem.
- Megérdemli! Tőlem
ő tiszteletet ne várjon! - mondtam határozottan, idegesen. - Majd
ha tesz is azért, hogy tiszteljem, akkor megkapja. Addig, amíg úgy
viselkedik velem, mintha egy értelmi fogyatékos lennék, vagy egy
gyerekes, idegesítő hat éves kölyök, ne várja, hogy én érett,
felnőtt férfiként kezeljem! - A hangom határozott volt és úgy
éreztem, hogy jogosan vagyok rá dühös. Persze, Jin semmit nem
tud, okkal mondja azt, hogy ezt nem tehetem. Ha nem tudnék semmit és
valaki más tenné ezt, én is így viselkednék. Sőt! Én lennék a
legjobban felháborodva. De már ez a helyzet.
Lehet, hogy akkor
sem érdemli meg ezt tőlem, de nem érdekel. Úgy fogok cselekedni,
ahogy a szívem diktálja és most azt diktálja, hogy legalább
olyan sebet ejtsek rajta, amilyen sebet rajtam ejtett. Tudom, nem
szép dolog a bosszú, tudom, hogy nagyon meg fogom bánni egy idő
után az egészet és tudom, tényleg tudom, hogy ezzel megüthetem a
bokámat is, mert Namjoon hyung nem hagyná ennyiben a viselkedésemet
és tudom! Tudom! Tudom, hogy Jin hyung sem fogja.
- Jungkook, ez nem
így működik! - Jin felcsattant, majd észbe kapva, gyorsan elzárta
a tűzhelyet, nehogy bármit is oda égessek.
- Miért, hogyan?
Tiszteljek egy olyan embert, aki fájdalmat okoz és bánt? Nem
fogok! - mondtam, határozottan Yoongira nézve, aki lesütött
szemekkel a pultnak dőlt és mintha rosszul estek volna neki a
szavaim. Egy röpke pillanatra elgondolkodtam rajta, hogy
visszaszívom, amit mondtam, mert lehet, hogy tényleg túl durva
voltam és ennyire azért nem kellett volna elszabadítani az
indulataimat. De amint kinyitottam volna az ajkaimat, akaratlanul is
beugrott a tegnap esti kép, amikor rezzenéstelen arccal mondta ki,
hogy utál engem és hagyjam őt békén, ne zaklassam. Jó, végül
is, nem ő mondta ki, csak helyeselt némelyikre, de az bőven elég.
- Mi a franc van már
itt?! - Jin teljesen kifakadt, már dühös volt. - Jungkook! Mi ez a
viselkedés?! Miről beszélsz?! Yoongi! Te meg mi a fenét műveltél
vele?! - Nem tudta, melyikünket kellene lecsesznie azért, amilyen
hangulat kerekedett az általában békés, nyugodt konyhában.
- Mi ez a kiabálás?
- morgott Taehyung, a fejét vakargatva, morcosan, idegesen. - Az
előbb Jungkook, most meg te, Jin hyung! Mi van itt korán hajnalban?
- nyüszített, én pedig elérkezettnek láttam az időt arra, hogy
angolosan távozzak.
- Majd a Jégherceg
felvilágosít mindenkit – morogtam, mire Yoongi rám nézett,
sejtelmes mosollyal, ami maradásra késztetett.
- Látod, pont
emiatt a viselkedés miatt mondtam tegnap azt, amit. Hisztizel, mint
egy kisgyerek, azért, mert valaki nem ugrál körbe úgy, ahogyan
azt te elvárod. Jégherceg? Igen, lehet, hogy Jégherceg vagyok,
Jeon Jungkook, de nem hisztériázok hajnalban, másokat felverve
azért, mert valaki nem nyalja ki a fenekemet! Sokat nőttél, sokat
értél, de annyira-annyira gyerek vagy még, hogy az már fáj!
Rosszul esik, ahogy viselkedek? Rendben, lépj túl rajta, fogadd el,
emelt fővel, mint egy férfi és ne hisztizz úgy, mint egy
tizenéves kislány, aki nem kapta meg a cukorkáját az anyukájától!
- A hangja rideg volt, dühös és csalódott. Még neki áll
feljebb?! Még neki?! Azok után, amit tegnap mondott, még ne
hisztizzek?! Emelt fővel viseltem! Tegnap minden -féle hiszti és
sírás nélkül viseltem azokat, amiket mondott! - Rendben!
Elfogadom! Nem kell tisztelned, nem kell velem úgy beszélned és
viselkedned, mint a többiekkel! Tudod mit? Szemet hunyok felette, de
azt ne felejtsd el, hogy amilyen az Adj Isten, olyan a fogadj Isten!
Egy ismeretség, barátság és párkapcsolat kompromisszumokról
szól! Az nem azt jelenti, ahogy azért, mert én tegnap azt mondtam,
amit, én a büdös életben nem fogok veled kedvesen beszélni vagy
segíteni, ha problémád van, ugyanis csapattársak vagyunk! De
rendben van. - Még te vagy felháborodva? Ez most komoly? - Azt
azért ne felejtsd el, Jungkook, hogy nem minden az, amit mondunk és
nem mindent azért mondunk, mert az kész tény. Ha elgondolkodnál
mindenen, kicsit többet, és keresnéd a választ, vagy mögé
néznél, akkor lehet, hogy értenél mindent – mondta, mire
dühösen, ingerülten néztem vissza rá.
- Pofátlannak
gondolom, hogy még te vagy felháborodva. Nem fogok azon
gondolkodni, miért utálsz engem! - Taehyung és Jin is hatalmas
szemekkel nézett ránk. Taehyung inkább fellapult az egyik
konyhaszekrénynek, Jin hyung pedig teljesen letaglózva állt a
tűzhely mellett. - Leszarom, tudod? Harc? Hát legyen! - néztem rá
határozottan, majd hátat fordítottam neki és kisétáltam a
konyhából, be a szobánkba, ahol nemes egyszerűséggel becsuktam
az ajtót.
Mély sóhajt vettem
és hirtelen ért az érzés, hogy lehet, hogy tényleg túl durva
voltam. Még soha nem beszéltem így senkivel. Soha nem engedtem meg
senkivel szemben ezt a hangsúlyt. Hiába érzem úgy, hogy jogosan
tettem, talán nem így kellett volna. Nem ezzel a lendülettel, vagy
hanglejtéssel kellett volna tennem azt, amit.
Azt viszont nem
tudtam felfogni és még így is dühített, hogy még én kutakodjak
a szavai közt? Nem! Nem fogok! Ha nem mondja el, miért utál, nem
fogok válaszért kuncsorogni és nem fogok a sorai közt olvasni,
hogy még is, miért teheti azt, amit. Nyilván van rá oka, csakhogy
engem az nem érdekel! Ahogy őt sem érdekli, mennyire pocsékul
érzem magam és mennyire, de mennyire bánt az, amit mondott, engem
sem fog érdekelni, hogy miért mondhatta azt, amit.
Nem minden az, amit
mond az ember? Nem minden kimondott szó kész tény? Nem érdekel.
Kimondta.
A szavaknak és
tetteknek következményei vannak, viselje őket. Ahogy nekem is
viselnem kell majd a tetteim után, mert tudom, hogy amit kapni
fogok, nem fogom zsebre tenni, főleg, ahogy távoztam a kifakadás
után.
Előre látom, lelki
szemeim előtt, hogy este az asztalnál ott ül majd Yoongi, Namjoon,
esetleg Jin is és mind az én fejemet fogja mosni.
Rendben, lehet, hogy
tényleg gyerekes voltam, így utólag belegondolva, de hiába, akkor
is jogosnak érzem. Nem tudok vele mit tenni. Bocsánatot kérhetnék,
mondhatnám, hogy hyung, ne haragudj, de nem tudnám megtenni. Ő sem
kért bocsánatot, pedig tudom, tudom, hogy észrevette, mennyire fáj
az, amit mondott.
Ha őszintén kell
játszani, akkor úgy is fogunk. Akár gyerekes, akár felnőtt
viselkedéssel, de úgy fogunk.
Ez rohadt jó lett *---* at a veszekedés mar az en szívem fájt xDe (Kicsit érzékeny vagyok ) siess a következő résszel már nagyon kíváncsi vagyok: D :3
VálaszTörlésKöszönöm és örülök, hogy tetszett *-* hát igen, eldurvultak a helyzetek itt. XD Sietek vele *-*
TörlésCsak ideértem... Tegnap már elolvastam de nem volt erőm írni de most itt vagyok ^^
VálaszTörlésElőször is én csak nagyon örülni fogok, hogy ha a héten sok új rész jön, mert legalább bearanyozzák a borzasztó sulis napjaimat...
Másodszor pedig tökéletesen egyet értek Jungkook-kal. Jogosan reagált úgy, ahogy. És Yoongi hiába szereti meg minden, megérdemli, mert csúnyát mondott Jungkook-nak és sértegette is. És nem mellesleg hazudott. Nem mondta el az igazságot. Persze sajnálom Őt, meg lehet, hogy Kookie-nak sem így kellett volna ezt intézni pont de szegény Maknae mit csináljon? Kijelentette a hyung-ja egyértelműen, hogy nem bírja. Eddig cseszett a fejére, annyit se szólt hozzá, hogy "bú". Akkor ezek után mit olvasna ki a sorok közül? Mit vár szegény gyerektől? Hogy Sherlock módjára kutakodjon az érzései iránt és még Ő derítse ki, amit neki kellett volna elmondani?! Suga ezt nagyon elcseszte. Jungkook-kal és magával is kicseszett. Bár nem hibáztatom, mert ez nem egy egyszerű helyzet.
Abban bízok, hogy ezek után Jin mama és Nam papa beleavatkozik majd valahogyan és helyreteszi ezt a két hülyét. XD
Különben nekem nagyon tetszett ez a rész, nagyon bele tudtam magam élni- ahogy látszik... XD ^^"" Szeretem a drámákat, szeretek balhézni (csak ficiben, az életben egész békés természet vagyok XD ).
Kívámcsian várom, hogy mi lesz ebből! *.* :3 ;-) Kitartást a folytatáshoz! ;-) :-*
Jaj, suli! Kitartást neked is! :ccc (Bár, hidd el, sokkal, ezerszer jobb iskolába járni, mint dolgozni. xD Főleg, ha van egy állásod, ahol kerámiázol, szobrászkodsz konkrétan, majd megdöglik a kezed tőle, mellette meg még grafikus is vagy, mert mit neked egy munka... kettő kell! xDD Visszasírom az iskolapadot, pedig nem rég végeztem. :( )
TörlésHát igen. :D Yoongi nagyon, de nagyon elszúrta ezt most. Rendesen oda kell tennie magát, ha azt szeretné, hogy minden helyrejöjjön. Csak őszintének kellene lennie, de hát... :D igen, abban is van hátul ütő. :P Yoongi gondolatai szerint legalábbis van. :D
Hát, még nem tudom, mi fog történni. XD Mert Nana spontán ír, csak azt, ami jön, nem tervezget (ezért nem is írja sosem, hogy jaj, mi lesz még itt, mert ki tudja xDDD)
Amúgy én a valóságban is szeretek balhézni, csak nincs kivel. :c Mármint, csak egészségesen veszekedni. :D A nagy balhékat kerülöm, de egy eszmecseréért, vagy agresszív véleménycseréért oda vagyok. :3 (mondom, beteg ez a Nana)
Örülök, hogy tetszett és imádlak! <3 Mindig írsz, biztatsz, hosszú-hosszú sorokkal, és köszönöm, hogy rendszeresen olvasol! *-* Remélem továbbra is így fogod élvezni. :3
És kitartást a sulihoz! <3
Ahj Unnie kitartást Neked is ;-) :-* <3
TörlésÉn azt az egyet tudom, hogy ezt az iskolát soha életemben nem fogom visszasírni. Te legalább olyat csinálsz, amit szeretsz, amiben jó vagy... én meg még azt sem tudom, mihez kezdjek, pedig nekem idén már bőven tudnom kellene... nem lehetek az, ami szeretnék, mert elcsesztem... úgyhogy megyek OKJs csövesképzésre! XD (de ez egyéni szoc probléma nem is értem miért írtam le ide XD )
Nem baj az ha spontán írsz. ;-) Én mondjuk nagyjából el szoktam tervezni, hogy mi lesz egy-egy sztoriban de van, mikor sokszor változik aztán. XD De így legalább nem tudod húzni az agyunkat XD és Neked is meglepi lesz, amit írsz XD (mondjuk ez elég skizon hangzik XD ) bár én imádom a meglepiket *.* nagyon kíváncsi vagyok de erről a részről mazochista is, mert csak akkor akarom megtudni, mikor ott az ideje, addig hallani sem akarok a részletekről pedig érdekel XD
Szóóvaaal nagyon kívámcsian várom, erre mit lép Yoongi meg a többiek is :P
Az pedig természetes, hogy írok. ;-) És bárhogyan is alakítod a dolgokat, biztos tetszeni fog ;-)
Köszönöm Unnie. :3 Ezt a hetet már lesz miért túlélni ^^ Neked pedig jó pihenést azért az írás mellett. ;-) :-* <3
Naaaaaaaa!!!!! Én is OKJ-s csövesképzésen végeztem ááááám! :D Nem szidjuk az okj-t, jó az. :D Amúgy viccen kívül, arra jó, mindenképp, hogy eldöntheted, mit szeretnél. Az a két év bőven elég (legalábbis, az én esetemben elég volt rá) és még mellette lesz valami végzettség a kezedben, amit tudsz alkalmazni, ha szerencséd van. :)
TörlésAmúgy én sem azt csinálom, amit szeretek. Egy kávézót akarok! Egy rohadt kávézót akarok nyitni, de se pénzem, se vállalkozási gondolkodásom nincs, úgyhogy :'( brühühühüühü. De tényleg kávézót szeretnék. xDD Egy cuki kis kávézót, amiben van minden. Desszertek, sütemények, elegáns, szép dolgok. De hát, az álmok azért vannak, mert nem tudom, hogy fájdítsák az emberek szívét.
Amúgy, én akkor döntöttem el, hogy grafikusira megyek, mikor már az utolsó beiratkozási lehetőség volt. :D Szóval, még nem vagy nagyon elkésve a dolgokkal. Az OKJ-s képzés mindig jó időhúzás és jól is járhatsz vele. Ha tovább mész, akkor pedig többletpontnak számít. :) Ééés tapasztalatot is szerezhetsz! :D
Na, öreg Nana (lolnemisolyanöreg) befejezi a prédikációt, csak szeret dumálni és lelket önteni az emberekbe, nézd el neki. xDD Meg szófosása van, kialudta magát, mert amúgy 3-4 órákat alszik és a 10 óra megterheli már az agyát. Jesszusténylegszótfosok.
Amúgy, a sulit én is utáltam. Túl sok a beképzelt, egoista, nagyképű ember... fúj. Borzasztóak. De ki lehet bírni. :) Mindig van miért kibírni. ^^
Én sosem tervezek előre semmit. Sajnos az életben is spontán vagyok és az írásban is. xDD (Egyedül találkákat, randikat nem spontánozok.aztnemszeressem.)
Még nem tudom, mit lépnek rá, de szerintem még ma kitalálom. :D
Te is pihend ki magad, amíg még lehet és fel a fejjel, nem szabad szomorkodni vagy aggódni <3 :D (Ha mást nem, "öreg" Nana itt van, segít, ha tud xD :33)