JongKey - Almighty Key 1/?

korhatár: +18
szerzők: Nana /Key/ & Min Ji /Jonghyun/
figyelmeztetés: káromkodás 
Kis kavarodás után... Ismég elérhető az első rész!^^ 

Jonghyun

Ezt nem hiszem el... Hogy van bőr a képén ismét késve érkezni. Ezért majd megkapja a szokásos lecseszést az irodában. Nagyon magasan hordja az orrát Key őfelsége. Máskor még el is nézném, de ez most nem az az alkalom. A Nylon egy vezető divatmagazin, nem késhetünk csak úgy el a címlapfotózásról. Itt minden ütemterv szerint működik.

- Jól van emberek...Türelem, valószínűleg mindjárt megérkezik - mondtam nyugtatólag azoknak az embereknek, akik kezüket-lábukat törve próbálják a legjobbat kihozni a munka során. míg a „kedvenc” pártfogoltam idetolja azt a tökéletes kis seggét.

Key

Megint elaludtam. Már megint elaludtam. Látom lelki szemeim előtt, hogy JongHyun orrlyukai kitágulnak, az erek a fején és a nyakán beduzzadnak és szitkozódik... De nem tehetek róla! Egyszerűen valahogy teljesen magába szippantott éjszaka a telefonom. Annyi új alkalmazást találtam és mindet ki kellett próbálnom. És mire észbe kaptam, már is hajnali négy lett. Úgyhogy, erről tényleg nem tehetek. De őfelsége úgy is leszarja, mert ő a főnök. 

Sietve rohantam be a céghez és próbáltam nagyon ügyesen elkerülni JongHyunt, ami eddig azért sikerült is. Amint beértem az öltözőbe, a sminkesek és az öltöztetők azonnal megrohamoztak. Egyedül ezt utáltam a késésben. Amint beérek, lerohannak a stylistok és a sminkesek. Levegőt is alig tudok venni tőlük. Meg amúgy is. Minek ennyi smink? Nekem szép a bőröm. Mármint, egy férfiéhoz képest igen is szép! Minek így mázolni...

Mikor végeztek velem, a kijelölt helyre kísértek, és mikor beléptem a terem ajtaján, mély sóhajjal bebattyogtam, de azért próbáltam a büszkeségemet megtartani. Viszont, amint JongHyun meglátott, kitágultak az orrlyukai.

- Bocsi a késésért. Elaludtam - mondtam, rezzenéstelen arccal.

Jonghyun

ELALUDT!!! KURVÁRA ELALUDT!!! NEM HISZEM EL... KIKÉSZÍT EZ AZ EMBER... Már számtalanszor megbántam azt a napot, mikor úgy gondoltam benézek abba a nyomorult újonnan nyílt ruhaboltban a plázában... És találkoznom kellett vele, ott dolgozott eladóként és mikor megláttam, azonnal tudtam, hogy fel kell vennem a céghez, mert sikeres lesz ilyen külsővel... Na igen. Az egyetlen ok, amiért nem raktam még ki azt a csinos kis pofáját. Tehetséges mint modell, nagyon tehetséges.

Ahogy bejött a terembe végignéztem rajta, a sminkes most mű szeplőket rakott rá, ami meg kell, hogy mondjam, tökéletesen mutatott azon a teljesen sima, világos, szinte tejfehér bársonyos bőrén a világosbarna hajával. Az arccsontjaival meg

tudtam volna vágni a kezemet, ha végigsimítom rajta, az a szív alakú tökéletesen

ívelt szája, dacosan kunkorodott lefelé, ahogy rám nézett. A szemei, amit

akármelyik koreai megirigyelhetett volna, lyukat égettek a fejembe.

- Kim Kibum… - Szólaltam meg, halk fenyegetően. - A fotózás után várlak az

irodámban - folytattam ezt már inkább kimért, tárgyilagos hangon.

Key

- De hát, semmi rosszat nem tettem - mondtam, felvont szemöldökkel, mire

dühösen rám nézett, az orrlyukai megint kitágultak, én pedig felfújtam az arcomat

és tanácstalanul néztem rá.

De hát mindenki szokott elaludni, most nem értem, ez miért ilyen nagy dolog.

Mintha halálos bűnt vagy tragédiát követtem volna el. JongHyun bekaphatja. Ő is

aludt már el. Biztos vagyok benne... de engem amúgy is utál, valamiért. Úgy érzem

a kisugárzásán... meg mikor velem beszél.

Halk sóhajjal álltam a beállításhoz, aztán ahogy mondták, úgy álltam be, olyan

pózban feküdtem és közben fotózgattak. Néha elmondta a fotós, mennyire

csodálatos, mennyire jó és hogy valami nem túl előnyös. De hát... mi az, hogy nem

előnyös?! Nekem előnyös az arcom van. Mármint fotogén. Nincs olyan, hogy nem

előnyös nekem valami.

Jó, mondjuk egy szoknya lehet, nem lenne túl előnyös... de amúgy minden jól áll,

ezt merem biztosan állítani!

Mikor vége volt a fotózásnak, lassan átöltöztem és megnézve magam a tükörben,

bólintottam egyet, aztán elindultam Jonghyun irodájába. Mikor felértem és az ajtaja

előtt álltam, felsóhajtottam. Nyugodj meg, Kibum, JongHyun biztos régen kefélt, az

a baja.

Igen! Meg is mondom neki, ha sokat problémázik. Vagy könnyítsen magán, vagy

keféljen és megszűnik minden gondja! Mondjuk, lehet, ezzel csak elvetném a

súlykot. Na mindegy, ha nagyon szemét lesz, úgyis megmondom neki.

Elmosolyodtam, aztán bekopogtam és vártam a válaszára, miszerint kinyithatom az

ajtót és bemehetek az irodába.

Jonghyun

Kissé türelmetlen kopogást hallottam az irodám ajtaja irányából.

- Gyere! - Szóltam ki tömören, mivel tudtam, ki áll az ajtó másik oldalán.

Kibum puffogva lépett be az irodámba, majd becsapta az ajtót és hangosan helyet

foglalt az asztalom másik felén lévő bőrkanapéban és keresztbe tette a lábait.

- Kezdheted a hegyi beszédet. Mondta nemtörődöm hangon és rám nézett azokkal

a dacos szemeivel.

- Kim Kibum, te tényleg azt képzeled, hogy megengedheted ezt a stílust a

főnököddel szemben?! - Kérdeztem hitetlenkedve majd rátenyereltem az asztalomra és előre dőlve folytattam: - Azt, hogy itt dolgozol, két dolognak köszönheted. Az egyik az a csinos segged, amivel bőségesen támogatod cégünk anyagi fejlődését! A másik pedig én lennék. Szóval viselkedj is a pozíciódnak megfelelően, különben máris az utcán találod magad.

- Jonghyun... Ez csak egy szimpla késés volt. Nem értem, miért reagálod túl a

dolgokat. Szerintem szükséged lenne egy kiadós kefélésre.

Rámeredtem. Mi...? Mit mondott... Ezzel most kihúzta a gyufát. Lassan

megkerültem az asztalom és odasétáltam a fotelhoz, majd nagyon lassan ráraktam

a kezemet a karfára, ezzel közel hajolva hozzá, olyan közel, hogy éreztem az egyre

szaporább leheletét az arcomon.

- Szóval… - kezdtem mély és az idegtől rekedtes hangon - ...úgy gondolod, hogy

szükségem lenne egy jó dugásra. Netán tudsz valakit, aki vállalkozna rá? Vagy

esetleg felajánlod magad, hogy végre csinálj is valamit, ami a főnöködnek is jó

lesz?

Key

Elmosolyodtam, majd összevontam a karjaimat a mellkasom előtt és megnyaltam

az ajkaimat, kihívóan nézve rá, majd megköszörültem a torkomat és ajkaimon tartva a mosolyt, elhelyezkedtem jobban a kényelmes bőrfotelben.

- Rendben! Kössünk alkut! - mondtam, ránézve, mire felvonta a szemöldökét és

tartotta velem a szemkontaktust. Szinte izzott közöttünk a levegő... szinte lángolt,

szikrázott. És csak egy cérnaszál választotta el attól, hogy a szikra fellobbanjon. És

azt hiszem, én leszek az, aki ennek a szikrának most apró fuvallatot ad, hogy

lángra lobbanhasson.

Jonghyun türelmetlenül nézett rám, de én még fogalmaztam magamban a

mondandómat. Tudtam, mit akartam mondani, de muszáj megfogalmazni, mielőtt

az ajkaimat elhagyják a szavak.

- Az alkum az lenne, hogy: Felajánlom magam. Meglátom, mennyit tudsz teljesíteni,

mint "szerető", ha használhatom ezt a szót erre a kifejezésre és megnyugszik a

farkad, akkor talán normális leszel, mint egy férfi. A csinos kis seggem csodákra

képes. Viszont! Drága főnököm! Ha nem teljesítesz és nekem nem lesz megfelelő

az, amit te nyújtasz nekem, felmondok. Tudod te is, hány cég kapkodna utánam...

tisztában vagy vele, mennyien akarnak alkalmazni és mennyi kezdő cég akar

hírnevet szerezni. Ha meg nem fogadod el az alkut, ajánlatot, nevezd, aminek

akarod, akkor tanúsítod, hogy gyáva vagy és félsz a kihívásoktól. Szóval?

Jonghyun

Az ajánlat hallatán ördögien elmosolyodtam.

- Miből gondolod, hogy egy ilyen kis falatka, képes kielégíteni az én mérhetetlen

étvágyam? - kérdeztem, majd felegyenesedtem. Key arcára ismét kiült az a dacos

kifejezés, amivel az irodámba jött.

Tettem pár kört és úgy csináltam, mint aki elgondolkodik az ajánlaton.

- Tudod mit? Rendben van, viszont nekem is vannak feltételeim. Ha győzök szót

fogadsz. Nincs több késés, nincs több hiszti és... - itt vettem egy mély levegőt és

hagytam, hogy az arcomra kiüljön az éhség amit eddig bent tartottam - lenyeled amit kapsz! - Megcsillant valami Key szemében, először mintha megrémült volna, de végül a vágy mellett állapodott meg.

- Áll az alku - mondta röviden.

- Nagyszerű. Ha már ezt így megbeszéltük, adjuk meg a módját is. Este hétkor

érted megyek a házad elé, szóval kénytelen leszel lemondani a mai bulizós

programodról. Nincs kifogás, ha lehet készülj el addigra. Elmehetsz. - Miután befejeztem a mondandóm, visszaültem a székembe, és folytattam a

papírmunkát.

Key

- Rendben - mondtam, felhúzva az orromat. Kíváncsi leszek én erre... - De ha már

lemondok egy ilyen értékes baráti összejövetelt, remélem rendesen megadod a

módját és nem csak a szád fog járni, kedves főnök - mondtam, huncut mosollyal az

ajkaimon, mire felnézett a papírja elől, majd mélyen felsóhajtott, de még mielőtt

megszólalt volna megint, megköszörültem a torkomat és az asztalra téve a

tenyereimet, előre hajoltam hozzá, úgy, hogy az ajkaink majdhogynem

összeérjenek. - Mert ha bármi hibát vétesz, azonnal felmondok és oda a cég

hírességének - vigyorogtam, mire elfintorodott, majd dühösen, szinte villogó

szemekkel nézett rám, azzal elfordultam tőle és angolosan távoztam az irodájából.

De még az ajtóból visszanéztem és kecses kézmozdulattal intettem neki egyet,

kacsintva is mellé.

De a görény csak bemutatott. Elnevettem magam és kilibbentem az irodából.

Mély sóhajjal indultam el le a lépcsőn, majd megvakargattam a tarkómat.

Basszus... tuti ő akar felül lenni, ugyanis... ugyanis ismerem. Most tényleg oda kell

adnom neki a seggem? Bár, mondjuk, én kezdtem, viseljem a következményeit.

De bassza meg, kétlem, hogy figyelne rám.

Bár, szerintem fog figyelni, különben kilépek.

Felszusszantottam, majd elindultam az öltözőmbe, hogy összeszedjem a

cuccaimat.

És most fel kell hívnom közel tíz embert, hogy sajnos közbe jött valami és nem

tudok elmenni a megbeszélt találkozóra. Szuper. Majd Jonghyunra fogom, hogy

túlóráztat, hadd utálják jobban a főnökömet. Nem árt, ha szétkürtölik a világnak,

mekkora szemét.

Persze már! És az én seggemnek kell kielégítenie a puhe pöcsét! Jó, oké, még

mindig nekem volt túl nagy a szám. De akkor is…

Jonghyun

Úgy gondoltam, meglepem Kibumot valami izgalmassal ezért dobtam neki egy

sms-t, pár órával a találka előtt, hogy valami szexi ruhába öltözzön. Valószínűleg

sok dolgot nem tudhatott rólam és köztük lehetett az is, hogy az ügynökség mellett

a tulajdonomban van pár klub és hostess bár. Az utóbbiba fogom elvinni és

megmutatom neki, hogy én mit szoktam csinálni péntek esténként.

Mikor érte mentem, sikerült csak 10 percet késnie. A ruhák, amik rajta voltak, ismét

nem hagytak nekem kételyt abban, hogy miért is dolgozik ez az ember a

modellvilágban. Egy ujjatlan ingszerű felső volt rajta fekete nyakkendővel ami

éppen annyira feszült rajta, ami teste lágyabb vonásaira terelte az ember figyelmét.

Fekete haja tökéletesen beállítva, az arcán kevés sminkel, ami kihangsúlyozta

macska szerű szemeit. Fekete szaggatott feszülős farmer pedig csak hab ezen az ínycsiklandónak kinéző tortán.

A kocsiban nem igen szóltunk egymáshoz egészen addig, míg a klubhoz nem

értünk.

- Ez most komoly? - kérdezte Kibum némi hitetlenkedéssel a hangjában, ahogy a

villogó neonfeliratot bámulta, de nem válaszoltam neki, csak kiszálltam az autóból

és kinyitottam neki az ajtót, hogy kiszállhasson ő is.

Mivel a báromat legfőképp tehetősebb nők látogatták, azonnal rohant is a parkolós

fiú, hogy elvigye a kocsimat. Közben bevezettem őt az ajtón és szóltam az egyik

pincéremnek - aki szintén egy igen attraktív fiatalabb fiú volt, pont úgy, mint az összes többi alkalmazottam -, hogy kísérje az asztalhoz a vendégemet, ami közvetlen a színpad előtt helyezkedett el, majd vegye fel a rendelését, amíg én előkészítem az én kis meglepetésemet...