Almighty Key 2/?

korhatár: +18
szerzők: Nana /Key/ & Min Ji /Jonghyun/
figyelmeztetés: káromkodás 

Itt jön a folytatás, remélem tetszeni fog!(a formázás miatt bocsánat :c még gyakorolnom kell) És ha valaki nem emlékezne az első fejezetre, az ide kattintva felfrissítheti az emlékeit --- > Almighty Key 1/?

Key

Felvont szemöldökkel néztem körbe. Nem hiszem el, hogy képes volt egy ilyen

helyre behozni ez a szemétláda. Milyen szar ez már... most komolyan? A minimum

annyi lett volna, hogy egy igen kulturált helyiségbe visz el, nem egy ilyen lepukkant

bárba. Ezen én soha a büdös életben nem fogom magam túltenni.

Könyörgöm! Én sokkal többet érek egy füstös helynél. Ráadásul mindenhol alul vagy épp alig felöltözött nők ültek. Miniszoknyába, egy toppba és társalogtak a férfiakkal, tették az agyukat - már amelyiknek volt -, és az a görény velem szemben

folyamatosan nézelődött, mintha várt volna valamit. Ezt én nem hiszem el. Hogy hozhatott ide?!

- Most... JongHyun. Komolyan képes volt elhozni ide?! Most tényleg? Nem viccel?

Remélem tudod, hogy ha kurva gyorsan nem megyünk el, még a seggemben sem

lesz a farkad, már felmondok! - sziszegtem, magamban. A hangját alig hallottam.

Elfintorodtam, majd hátraültem a székben, és összefontam magam előtt a

karjaimat.

Újra körbe néztem, az emberek pedig sokasodtak. Mint egy kupleráj, esküszöm. És

még büdös is volt. Mindenhol az az erős, olcsó parfümszag. Borzasztó. Képes ez ide járni?! Már pedig jól ismerhették, mert egy-két nagyon csinos leányzó

mosolyogva köszönt neki, a többi emberről ne is beszéljünk. Hihetetlen. Ide jár

kurvázni?

Jó, oké, ez egy hostess bár... nem egy prostituált bár, de akkor is... majdnem olyan,

mint egy kupleráj! Nem javít a tényen az, hogy "hostess" a neve...

Elfintorodtam, majd újra körbe néztem a helyen. Nem szeretem az ilyen helyeket.

Ráadásul párásítók vannak mindenhol! Utálom a párásítót! Undorító! És pia szag

mindenhol!

- Ha nem megyünk el innen azonnal, én esküszöm, hogy... - Hirtelen félbevágták a

mondandómat. Azaz a hostess bár vágta félbe, ugyanis minden elsötétedett. - MI A

FRANC VAN MÁR?! JONGHYUN! ÉN NEM MARADOK TOVÁBB! - üvöltöttem, és

próbáltam felállni, de igazából kurva sötét volt. - Hallod, amit mondtam?!

Jonghyun

Hallottam Key hangját a színfalak mögül. Elmosolyodtam, hiszen türelmetlen, mint

mindig...

Ezután felment a színpadra az egyik hostessfiú és felkonferálta azt ami ezután

következni fog.

- Hölgyeim és Uram. Ma este egy különleges, már nagyon régen várt előadást

láthatnak, nem mástól mint a ház urától! - Erre női sikolyok sora következett. - Nem

is húzom tovább a szót... Következzeeeeeeen Kim Jonghyun! - Ismét sikolyok...

Ekkor hangosan megszólalt a zene... Ami nem más volt mint Raintől a Rainism. És

én kisétáltam a vörös-bársony függönyök mögül.

Lassan, ragadozószerűen lépkedtem a színpad közepéig, ahol egy mikrofon várt.

Egy fehér szaggatott gatya hozzá illő övvel és egy fekete, fehér mintás trikó volt

rajtam, amit kétoldalt csak a felső alja tartott össze, tökéletesen illett a kreolos

bőrömhöz, ami az izmos hasamon feszült bársonyosan.

- I'm gonna be a bad boy...I'm gonna be a bad boy...I'm gonna be a bad bad boy...

- Kezdtem énekelni, közben a ritmusra szexin ringattam a csípőmet, az egyik

kezemmel a mikrofont markolva a másikkal pedig a hajamba túrva.

- Nareul boneun shiseondeureul neukkyeo...How do you feel make some noise - make some noise

 - mélyen lehajtottam a fejemet majd megkerestem Kibumot és a

szemébe néztem, miközben mosolyra húztam a szám egyik sarkát.

- Piharyeogo aereul sseodo neukkyeojineun naui rainizm 

– folytattam tovább szexis hangon az éneklést, és az egyik kezemmel alulról benyúltam a felsőm alá és végigsimítottam a hasizmomon a mellemig, majd levettem a mikrofont az állványról és elindultam lassan a hosszúkás színpad eleje felé, míg nem a refrén következett...

- I make it rainizm the rainizm...Neon ije ppajyeo beoryeosseo...I'm gonna be crazy now yes crazy now...Neon ije beoseonal su eobseo...

 - És ahogy elkezdődött a refrén úgy kezdett el záporozni rám a plafonról a víz, ezzel eláztatva az összes ruhámat, ami miatt kénytelen voltam megszabadulni a felsőmtől... Megfogtam az alját és egy határozott mozdulattal szinte tépve húztam át a fejemen és dobtam le a színpadról, ezzel felfedve a kidolgozott felsőtestemet.

Most, hogy végre felfedhettem a titkos fegyveremet, eljött az ideje, hogy használjam is. Lassú kissé vontatott mozgásba kezdtem, hogy nedves felsőtestemen minden izmom egyenként feltűnjön, és mindenki megcsodálhassa, ahogy mozognak a bőröm alatt.

Key

Nem gondoltam volna, hogy... hogy valaha is ilyesmit fog bennem Jonghyun, ez a

szemétláda megindítani. Nem is értettem, hogyan is volt az, hogy megremeg az

alhasam. Miért ment fel a szívverésem és a vérnyomásom kétszázra? Miért száradt

ki a szám és száradtak ki az ajkaim pillanatok alatt? Hiába iszogattam az üdítőmet,

egyszerűen... állandóan ki voltak száradva és az ajkaimat hiába nyalogattam

másodpercenként, azonnal cserepessé váltak.

Ahogy néztem JongHyun testét, ahogy hullámzottak az izmai, azokat a tekinteteket,

ahogy a szemeimbe nézett, mikor tette, amit tennie kellett... úgy éreztem, hogy

odaindulok hozzá és mindenki szeme láttára megerőszakolom a színpadon.

Érezni akartam, ahogy az ujjaival végigtapogatja a bőrömet, a testemet. Érezni

akartam, hogy bebarangolja az ujjaival a testrészeimet, a hasamat - noha, nekem

nincsenek olyan izmaim, mint neki -, és közben végigcsókolja az ajkaival.

Óh, Istenem! Azok az ajkak... érezni akartam a sajátomon. A kurva életbe, én

kívánom Jonghyunt! Ráadásul, ahogy a nadrág rátapadt a lábaira...

kiemelve a combján is az izmokat. Meg fogok őrülni! Ez a pasi annyira szexi, hogy

már fáj. És eddig ezt hogy nem vettem észre?! Olyan nehéz kinézni az öltönyből,

hogy ennyire jól néz ki. Ráadásul... a szeme. A szeme árul el mindent. Az az éhes,

kéjes tekintet, a vágyakozás, amikor beharapja az alsó ajkát és kihívóan néz rám...

mintha várná, mikor lépek.

És kellemetlen bevallanom... tényleg kellemetlen, de feszes lett a nadrágom és

egyik lábamat pakolgattam a másikra, mert kényelmetlen volt.

Óh, Jonghyun! Te nyomorék! Gyere ide, és szabadíts meg a göncöktől, tegyél a

magadévá, vagy én ugrok rád és megerőszakollak!

Jonghyun

Még utoljára vetettem Kibumra egy pillantást, mielőtt lesétáltam volna a színpadról.

A székében ficergett, miközben nagyokat kortyolt a koktéljából. Kicsit meglepődtem, mert valahogy szétszórtnak tűnt, mintha levetette volna azt a mindig tökéletes álarcát. Aztán találkozott a tekintetünk és abban a pillanatban mintha lelassult volna a világ. Elemelte a szájától a poharat és lerakta az asztalra. Az élénken pirosló, íves ajkain ott csillogott pár csepp az italából, amit azonnal le is nyalt. Erre éreztem, ahogy a testem lángra kap és a forróság a csípőm aljában összpontosítódik. A gondolataim azonnal afelé terelődtek, ahogy éppen a farkamra zárja a bűnös ajkait és …

- Főnök, pszt... főnök...- törte meg hirtelen az egyik alkalmazottam a jelenetet.

Mérgesen néztem rá, de azonnal rádöbbentem, hogy még félig a lépcsőn állok, már

vagy kitudja mennyi ideje.

Gyorsan elslisszoltam a srác mellett, közben újra visszaterelve a gondolataimat

arra, hogyan tenném magamévá Keyt az asztalon, itt, mindenki szeme láttára.

Berohantam az öltözőbe, és amilyen gyorsan csak tudtam megszárítkoztam és

átöltöztem a saját ruhámba. Nem találtam a száraz alsógatyám, ezért anélkül

vettem vissza a farmerom, ami kissé kényelmetlen művelet volt, mivel már majdnem merev voltam a Kibummal kapcsolatos gondolataim miatt.

Mikor ismét kiértem az étterem részbe, hirtelen egy éles érzés vágott mellbe. Az

egyik pincérlány szemtelenül közel hajolt Keyhez, úgy magyarázva valamit,

miközben a menüt mutogatta. Lassan beszélt, a szempillái alól kacérul kilesve.

És ő ködös tekintettel és a pirosló arcával nézett a lányra közben pedig vadul

bólogatott. Itt valami elpattant bennem. Azt hiszem itt az ideje távoznunk.

Odacsörtettem az asztalhoz, majd meg fogtam a csuklóját és elkezdtem kirángatni

az autóm felé. Egy szót sem szólt útközben, csak engedelmesen követett, amit

kicsit furcsállottam is. Amint kifurdaltam a parkolóba, kirántotta a kezét az enyém

szorításából. Épp fordultam volna meg, hogy kérdőre vonjam, mikor hátrarántotta a

vállamat és a mellettünk lévő falnak lökött. A meglepetéstől lefagytam és csak

álltam ott, mint egy hülye. Pár másodpercig bámult rám, majd megfogta a tarkómat,

magához húzta és erősen megcsókolt. Egy kissé ügyetlen volt az elején, de hamar

átcsapott vaddá és szenvedélyessé, a keze közben fel alá járt a mellkasomon.

Hadd ne mondjam, hogy ez olaj volt a tűzre. Megfordítottam és felkentem a falra,

közben belemarkoltam a formás seggébe. Erre reagálva a lábait felemelte és

körém fonta.

Key

Azt hiszem, megőrültem. Közel voltam hozzá, hogy az őrület határán legyek...

annyira kívántam JongHyunt, mint még soha senkit. Amit levágott a színpadon,

ahogy viselkedett, ahogy rám nézett, ahogy... ahogy utána tette, amit. Végem volt.

Már az előadása közepén éreztem, mekkora merevedésem van. Szinte szétdurrant

a nadrágom, annyira kellett... annyira kívántam. A tökéletesen kidolgozott hasfala,

a tökéletes izmai a vállán és a hátán, ahogy megfeszültek a mozdulatsorok közben... a mellkasa, az a tekintet, az a szenvedély…

És ez a csók... Ide fogok olvadni.

- Akarlak... rohadtul... kurvára akarlak - szuszogtam, a hajába markolva, mire elnevette magát, és szélesen elvigyorodott. Épp meg akart szólalni, de nem engedtem. Újra a szájára martam és az egyik kezemet elvéve a hajától, lassan végig simítottam a mellkasán és a hasizmain, majd a csókba nyögtem. Olyan forró volt a bőre, még a ruhán keresztül is... szinte égetett, perzselt a forróság, ami köztünk lángolt. Ennyire még soha nem indultam be. És tudtam, már tudtam, hogy Jonghyunnak nem csak a szája nagy.

Úgy meg fog dugni, mint még soha senki. De nem érdekel, ha veszítek. Orgazmussal, szenvedéllyel, sikítással teli éjszakát akarok tőle. Csak tőle. És ha nem kapom meg úgy, ahogy én azt itt most elképzelem, addig fogom éjszaka ostromolni, amíg meg nem kapom. Ha kell, egész álló éjszaka kefélni fog, nem érdekel, engem most teljes mértékben ki kell elégítenie, ha ennyire felhúzott.

- Menjünk fel hozzád... - súgtam a fülébe, majd megharapdáltam a cimpáját, ő pedig megnyalva a száját, lassan a fenekemet markolászva, tartva az ölében, megindult velem a kocsija felé.

Mikor oda értünk, az anyósülésre dobott, majd a számra mart és az ölembe

csúsztatta a kezét, mire az ajkai közé nyögtem és megemeltem a csípőmet.

- Indíts már... menjünk, mert... mert menjünk! Ne húzd az agyam tovább, mert el fogok menni a nadrágomba és ez drága darab! Ha ki kell tisztíttatnom, előtte veled

nyalatom le, ami kijött - mondtam, szúrósan nézve rá.