Hogyan vegyük rá Jung Hoseokot, hogy takarítson? (J-Hope x Jin)

Cím: Hogyan vegyük rá Jung Hoseokot, hogy takarítson?

Alkotó: Nana  

Hossz: one-shot
Párosítás: Hoseok (J-Hope) x Jin (Seokjin) (BTS)

Besorolás: +12! 

Műfaj: Bandfic, humor

Figyelmeztetés: trágár beszéd; slash

Összefoglalás:  Nagytakarítás, amiben minden tag részt vesz, egyedül Hoseok lázad, ugyan is szerinte az egyetlen szabadnapjukat nem ezzel kellene eltölteniük. Jin viszont látja, hogy csak ő nem dolgozik, és valamivel munkára kellene bírni... 

Hozzáfűzés:  Hjaaaaj, remélem, lassan sikerül megállnom. :D Tegnap Dongsaengem ( ♥ ) elejtett egy mondatot, ami Hobi és Jin témájú volt, és eljátszottam a gondolattal, hogy ők ketten... kisördög lévén, muszáj voltam írni velük valami rövidke kis one-shotot. :3 

Hoseok

Utálom a nagytakarítást.

Én komolyan nagyon utálom a nagytakarítást. Még is, ki volt az, aki elintézte, hogy nekünk ma, az egyetlen egy szabadnapunkon takarítani kelljen? Hát ki? Persze, hogy Jin. Pufogva ültem a kanapén, miközben Jungkook szedegette össze az eddig széthagyott holmikat, én pedig azzal töltöttem az időmet, hogy ültem a kanapén, mérgelődtem, és szidtam magamban Jint, amiért takarítanunk kellett.

Miért nem jó így a dorm? Jó, kicsit kupis. Kicsit rendetlen. Kicsit talán koszos is, de nem annyira, hogy tragikus legyen az ábrázata. Komolyan, lehetne ennél sokkal rosszabb is. Látta volna a szüleim házában lévő szobámat. Na, ott szerintem már egerek is megfordultak, nem is egyszer, mégsem haltam bele. Ez a rendetlenség ahhoz képes még semmi, lópiszok, de tényleg.

Pedig én nem fogok takarítani, ezt már most megmondom.

Felsóhajtva figyeltem, ahogy Taehyung megjelent, valami rég nem látott játékával, és úgy mutogatta nekünk, mintha valami kincset talált volna. Normális esetben odaugranék, hogy megnézzem, milyen játékot talált, és egyáltalán biztos, hogy az övé-e, nem az enyém véletlenül, de nem volt hozzá sem kedvem, sem kapacitásom, csak apró morranást hallatva figyeltem, ahogy Jungkooknak mutogatta.

- Hoseok, nem akarsz megmozdulni? - kérdezte Jin, mire ránéztem, apró fintorral a számon.

- Nem. Határozottan nem akarok – válaszoltam, szúrósan nézve a legidősebb tagra, aki megcsóválta a fejét, lemondó sóhajjal.

- Ne legyél lusta, még én is segítek, pedig lehetőségem lett volna arra, hogy lelépjek a stúdióba – mormogott Yoongi, aki szintén nem értett egyet a Jung Hosoek-féle lázadásommal. Őszintén? Leszarom, én akkor sem fogok megmozdulni, mert már tegnap is mondtam, hogy tegyük át másnapra a takarítást. Éjjel-nappal dolgozunk, és akkor még dolgozzunk itthon is?! Olyan mindegy, aztán majd, ha lemegy ez az aprócska, ici-picike kis szünet, újra minden holt kupis lesz, mert senkinek nem lesz ideje arra, hogy rendet rakjon. Nincs igazam? De, igazam van, csak senki nem hajlandó bevallani magának.

Én nem fogok megmozdítani egy aprócska kis tárgyat sem a mai nap folyamán! Ha akarják, ha nem.

- Ne akard, hogy kényszerítselek, Hoseok. - Jin hangja vészjóslóan csengett. Ja, persze… majd ő kényszeríteni fog, hogyne. A kis hercegnőnk? Biztos nem. Nem tudna senkire kezet emelni, vagy senkit megfenyegetni, komoly szándékkal legalábbis, biztos nem. Műsorokban, itt-ott-amott, néha előfordul, hogy megütlegel valakit, ha szemtelen, vagy nagyon nem helytálló a viselkedése, de úgy nem lenne rá képes, hogy tényleg úgy akarja. Ismerem már, a légynek sem tudna ártani.

- Hagyjuk már, mivel tudnál rávenni? - morogtam, megforgatva a szemeimet.

Seokjin

Széles vigyorra húztam az ajkaimat, miközben néztem a barátomat, aki továbbra is úgy ült a kanapén, mint akinek élni sincs kedve. Szerintem, ha Hoseok tehette volna, ott helyben és menten halt volna meg a kanapén, hogy megmeneküljön a takarítás adta, kellemetlen szituáció közepette. Viszont én nem hagytam volna azt sem, ahogyan azt sem szívesen néztem el, hogy mindenki dolgozzon, csak Hoseok üljön úgy, mint egy felmérgelt, duzzogó kisgyerek, aki nem kapta meg a hőn áhított játékát, vagy csokoládéját.

Taehyung és Yoongi is elég lusták voltak takarítani, de még ők sem másztak ki a teher, és feladat alól, és aránylag emelt fővel viselték. Sőt! TaeTae egy idő után már vidáman pakolászott, mikor megtalálta az egyik mélyen eldugott kis dobozkát, amit lomosként használtunk. Kincseket talált benne. Noha, a feladat nem ez volt, de legalább valamit csinált. Yoonginak sem az volt a feladata, hogy válogassa a lemezeket, és a saját dolgait, de legalább csinál valamit. Még ők is csinálnak valamit, a kivétel csak Jung Hoseok volt, és őszintén, csípte a szememet.

Namjoon is teljesen belevetette magát a fürdőszoba takarításának rejtelmeibe, pedig a rappernek hányingere lett volna már csak a gondolattól, hogy neki azt kell takarítania…

Jimin is szorgosan dolgozott Jungkook oldalán, úgyhogy, ahogy néztem Hoseokot, egyre szúrósabban, kezdtem egyre inkább mérges lenni. A férfi ugyan is egy óra elteltével is csak ott ült, és nem csinált semmit.

Megelégeltem.

Hirtelen elkaptam Hoseok kezét, majd mérgesen, dühösen a konyhába rángattam őt, ahol nem volt senki, ugyanis az én feladatom lett volna, hogy az a helyiséget kitakarítsam. Hoseok hatalmas szemekkel nézett rám, és egy szempillantás alatt a hűtőnek préseltem őt a testemmel.

- Takarítasz? - kérdeztem, vészjósló hangon.

- Nem! - válaszolta Hoseok, már csak azért is ellenkezvén, kihívóan nézve a szemeimbe, én pedig erre válaszul villantottam egy tőlem nem megszokott ragadozó vigyort. Hoseok nyelt egy nagyot, kicsit összehúzva magát.

Majd adok én neki, azt hiszem.

- Te akartad! - Vállat rántottam, majd hirtelen az előttem lévő ajkaira tapadtam, szenvedélyesen csókolva a dús szájat a sajátommal, nyelvemmel lassan befurakodva a két ajka közti résen, lehunyt szemekkel. Éreztem, hogy Hoseok ledöbbent, és sokkot kapott, mellette pedig tudtam, hogy nyert ügyem lett.

Elhúzódva tőle, eszelős vigyorral néztem rá, miközben erősen Hobi fenekébe markoltam, ahogy csak tudtam, halk nyekkenést váltva ki belőle.

- Ha nem állsz neki takarítani, erőszakkal veszem el a segged szüzességét. Szóval nyomás! - mosolyogtam, édes, kedves hangomon, Hoseok ereiben pedig megfagyott a vér, az arca hófehérré vált, a döbbenet pedig teljesen kiült rá, és mint akit vasvillával üldöztek, kirohant a konyhából, én pedig már hallottam is a rapper kérdését a nappaliból, hogy miben is tudna segíteni a többieknek.

Elégedetten elvigyorodtam, majd megfordultam, hogy közben folytathassam a takarítást, amit a lustaság miatt hagytam félbe.

Így kell rávenni Jung Hoseokot, hogy takarítson.

Ha pedig ellustul, megteszem, amit mondtam, nehogy üres fenyegetésnek érezze.

Nem vagyok én olyan cuki hercegnő, mint gondolja...