Vesania - VKook (30/?)

Cím: Vesania

Alkotó: Nana 

Hossz: ?
Párosítás: VKook/TaeKook - Taehyung x Jungkook (BTS)

Besorolás: +16

Műfaj: AU, dráma, romantikus

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; slash, bromance

Összefoglalás:  Jeon Jungkook: egy átlagos fiatal, átlagos tinédzser, átlagos diák, átlagos élettel, nem létező problémákkal. Nincsenek különösebben gondjai; szereti a szüleit, mesekönyvbe illő, édes anyukája van, példamutató, szigorú, de kedves apja, és egy csodálatos bátyja, aki egyetemre jár, és ahol tud, ott segít Jungkooknak. Problémamentes az élete, boldog, idilli, majdhogynem túl tökéletes is. Egy ideig. 
Gyökeresen megváltozik az élete, miután egyik nap kikéri magát a mosdóba, s mihelyst véghez vitte a tervét, és eljutott a célig, meglátott a mosdó kövén kucorogni egy fiút - pontosabban a sarokban -, vérző orral... 

Hozzáfűzés: Itt lenne a folytatás! :D

Remélem, tetszeni fog nektek, jó olvasást! ❤

A Nap boldogan ragyogott az égen, hiszen éltető sugarával bevilágított mindent, ami csak lehetséges volt, s amit csak tudott – árnyékokat vetett a fák, bokrok, s állatok mögé, szemtelenül, már-már pökhendin foglalta el helyét az égbolton. Őt nem érdekelte úgy az erdő sorsa, mint a Holdat, hiszen a Hold látott mindent, nyitott szemmel járt, míg a Nap kifejezetten azzal törődött, hogy ragyogjon, neki az a dolga – a Nap önző volt, csak magával foglalkozott, csak önnön fényezésével; talán ezért volt sokkal beképzeltebb a nappal, mint az éjszaka.

A veszedelmes fenevad hallotta a rózsák suttogását, hallani vélte, ahogy őt hívogatják: Mentsd meg a szerelmed, ne légy ostoba! Ha nem jössz ide, belehal a bánatba. Ne fuss tovább, nincs értelme; fogadd el a sorsod, s élj boldogan. Még nem késő, siess! – Hezitált.

Hát nem lenne jobb a gidának nélküle? Nem lenne jobb, ha ő eltűnne, s senki sem bántaná miatta?

Jungkook igyekezett nem a félelmeinek élni többé; nem csökkentette a találkozókat Taehyunggal, hiába aggasztotta az a „múltkori” eset, amikor is egymásnak ugrottak – vagyis, inkább ő esett a másiknak –, s a vége az lett, hogy fogalma sem volt róla, mit is kellene tennie. Elfogta a szorongás, mint ilyen helyzetekben mindig, de ezúttal nem akart hibázni, nem akarta magát felesleges dolgokkal traktálni, sem elbizonytalanítani, hiszen egy lavinát már elindított a kezdeményezésével, tanúbizonyságot adott… Nem az érzéseiről, az biztos, de valami másról igen, ami legalább annyira volt jelentőségteljes, vagy fontos. Számot adott róla, hogy igen is, kívánja, vágyja Taehyung minden porcikáját, hiába nem mondta, mit is érez emellett – talán kellene, de a helyzet sosem úgy adódott, hogy közölni tudja, s egy idő után már úgy volt vele, talán nem is lényeges. Mutatja éppen eléggé, mennyire kedveli a fiút, lehet, nem is kellettek hozzá az ostoba szavak, mert az, ahogy viselkedik, az, ahogyan ránéz, s megérinti, épp elég bizonyíték arról, mi is dobogtatja meg a szívét, így nem mert, s nem is akart megfutamodni – egy ideig.

Egyre sűrűbben fordult elő – akár itt, akár ott voltak –, hogy spontán, egyik pillanatról a másikra csókolózni kezdtek, akár egy film, akár játék, vagy főzőcskézés közben, mikor a szülők nem tartózkodtak a lakásban, vagy éppen dolgoztak. Áldott folyamatos műszak… – Ugyan, ezzel nem is lett volna különösebb gond, de Jungkook sosem tudott tovább lépni. Tanácstalan volt, nem tudott mit kezdeni a helyzettel, nem tudott mit cselekedni, bármennyire is szerette volna azt. Tudta, kell síkosító, gumi óvszer – nyilván –, de hogy mihez kezdjen neki, vagy hogyan… Azt is tudta, kinek hová kellene bedugnia, de olyan irreálisnak, félelmetesnek tűnt ez számára, hogy ha Taehyung már félmeztelenül feküdt alatta, s rajta is hiányos volt az öltözék, leblokkolt. A fiatalabb fiú ugyan próbálta jelezni, nincs itt semmi gond, ő minden porcikájával akarja, hogy megtörténjen, Jungkook mégsem tudott moccanni. Olyankor elrebegte, hogy hagyják, majd legközelebb, Taehyung pedig csalódottan, de ezt mindig elfogadta, s sosem froclizta igazándiból. Lassan már kezdte úgy érezni, Jungkook nem is akarja igazán, csak szórakozik – tudta, ez nem így van, de akarva, akaratlanul is fejébe ötlött a gondolat, s onnan képtelen volt kiölni. Azt hitte, vele van a baj, vagy nem elég szép, hiszen mindig akkor áll meg a másik, amikor lekerül róla a felső; véznácska volt a teste, itt-ott a bordája is látszott, ha hanyatt feküdt, s ha a tükörben nézegette magát, egyáltalán nem gondolta úgy, hogy rámászna saját magára. Az önbizalma minden egyes ilyesmi, ehhez hasonló alkalommal a béka feneke alá ugrott, s már eljutottak arra a pontra, mikor nagyon belemelegedtek a helyzetbe, már Taehyung fújt megállót, a pólója korcánál tartva ujjait, nehogy a másik azt felhúzza, gondolván, biztosan nagyon csúnya, és Jungkooknak elmegy tőle a kedve. Erről szó sem volt…

Viszont, ha valakinek nem beszélünk kételyeinkről, félelmeinkről, félreérthetőséget kreálhatnak – az őszinteség felrúgása mindig komoly, súlyos problémákat vonhat maga után, s ez esetben Taehyung hitte azt, hogy nem ér sokat, pedig dehogynem! Jungkook remegett érte, még a kiütődő bordáiért is, miket végig harapdált volna, érzékien, vágy ittasan, de utána megállt az élet.

Nem tudta, hogyan kellene kezelnie a helyzetet, fogalma sem volt arról, mit tehetne, mivel lendíthetné át magát a pánikon, mert ez az volt – pánikolt, félt tőle, hogy elcseszi az egészet, hogy nem lesz elég, amit majd nyújtani tud, ugyanis ő sem létesített aktust még senkivel, s hallotta Hoseoktól, mennyire bénák a szüzek mindig. Ő például bele sem mert gondolni a régmúlt eseményeibe, mennyire volt ügyetlen és szerencsétlen az elsőnél, s ha lehetne, kitörölné emlékeiből. Jungkook azt is akarta, hogy Taehyungnak jó legyen, ne kuncogva emlékezzen rá, milyen bénák voltak, hanem… érzékenyen, hogy ők voltak az elsők egymásnak.

Amellett igen, elképzelni sem tudta a dolgokat. Úgy érezte, ő lesz majd az, aki dominálni fog – Taehyungból nem tudta volna egyelőre kinézni –, s ezért annak súlya is az ő vállát nyomta. Hogyan fogjon hozzá? Honnan fogja tudni, a másiknak jó érzés-e? Mi lesz, ha nem veszi észre, olyan extázisba lendül majd? Mi lesz akkor, ha fáj neki? Egyáltalán, mit kell tennie ahhoz, hogy ne érezzen fájdalmat? Azért, csak olyan „részről” volt szó, ahol kimennek dolgok, nem pedig be, s biztos nem lehet kellemes, ha betuszkolja oda magát. Egyáltalán hogyan férne be? Nem, nem volt neki túl nagy, de azért kicsi sem, egy jó átlagos mérettel rendelkezett korához képest, de ha neki hasonlót kellene elviselnie ott lent, elfogná a rettegés – szürreálisnak is tűnt neki. Nem ez a dolgok menete. Nem normális, nem egészséges, nem is higiénikus. Hogy lehet azt élvezni? Tudni fogják élvezni?

Kételyek fogták el, mik csak akkor jutottak eszébe, akkor ölelték röhögve körbe, amikor az eseményekbe kellett volna belecsapniuk, ráadásul, most már, ha akarna, sem tudna tovább menni, mert Taehyung szokott bánatosan elfordulni, vagy erőszakosan fogdosta a pólóját, ingét – mikor mi volt rajta –, nehogy Jungkook azt leemelje róla.

Tanácstalan volt.

Hiába nézett otthonában meleg pornót, csendes magányában, hátha abból majd okosodik, semmire nem jutott – a legtöbb filmben a domináns fél csak becsapta a lomposát, semmit nem tett előtte, de Jungkook elképzelhetetlennek tartotta, hogy csak úgy az beférjen fájdalom nélkül. Igyekezett mindennek utána is olvasni, de idővel – maga sem tudta, miért –, hányinger tört rá, amint arról volt szó, hogy alaposan ki kell mosni ott előtte, a fertőzés veszélyek miatt, s amint azt olvasgatta, miket kaphatnak el egymástól, vagy mi történhet a „befogadó” féllel, ha az ondó esetleg ott marad, csak még inkább rátört a kíméletlen gyomorgörcs, émelygéssel karöltve.

Egyáltalán nem tudott előre lépni, s amit a legfurcsábbnak érzékelt, hogy ha látott két férfit, amint azok egymást kényeztetik, vagy ha olvasott róla, egyáltalán nem izgult fel, vagy öntötte el őt a vágy és a szenvedély, „dughatnék”, sőt! Különös, furcsa, már-már negatív rosszullét lett úrrá rajta – általában mindkét fél izmos, kigyúrt volt, hatalmas farokkal, egymást töcskölve, és nem, neki ezt nem vette be a gyomra. Szabályosan rosszul lett, így napok múltán feladta az interneten való informálódást – hogy lehet az, hogy ezek láttán hányinger, gyomorliftezés, szorongás tör rá, de ha Taehyungot képzeli el pucsítva, vagy maga alatt, megrebben az alhasa? Esetleg csak a hormonjai tombolnak? Lehet, nem is szerelmes, csak őrjöngenek a hormonok testében, s Taehyung arca annyira feminim, hogy nem érzékeli, valójában férfi? Erre lehet végül is az a magyarázat, hogy amint lekerül róla a legtöbb holmi, megszólal a vészjelző…

Viszont, ezt már tisztázta magában, s határozottan nem így volt. Tényleg szerelem volt az, mit érzett, s tényleg vágyódott Taehyung szívéhez, testéhez – még a fenekét is tökéletesnek gondolta, hiába nem látta még teljes valójában. Rengeteg nedves álma volt már a fantáziálgatás miatt.

Akkor sem értette, mi játszódik le benne, miért nem tetszik neki a sok meleg pornó videó, a képek, vagy az irományok, mikor azokba Taehyungot is elképzelhetné saját magával – összezavarodott, s a legtöbb idejét azzal töltötte, hogy ezt valahogy megemészthesse.

Miért van az, hogy ha valami jóra fordul, az biztosan elcsesződik valahogy?

Ráadásul, ha nem lép valamit, Taehyung még inkább félre fogja érteni őt, s azt lehet, sehogy sem fogja tudni már rendbe szedni, mert hiába nem játszik a fiú szívével, ha ő azt elhiszi, menthetetlen lesz minden.

Ugyan, gondolhatná azt az ember, ha már két vétkét sikerült helyre tennie, ez is semmiség lesz, de itt már komolyodott a játék; nem apellálhatott arra, hogy a másik mindent megbocsát neki, hiszen ki tudja, mikor sokall be egy igazán, mélyen szerető szív, ha kihasználtnak, semmisnek érzi magát.

Ha nincs vezeti semmi erős szívének dobbanását, szerelmes lüktetését, miért erőltesse?

Minden bűn nem megbocsátható.