Dirty price - VHope (6/?)

Cím: Dirty price

Alkotó: Nana & Noriko

Hossz: ??

Besorolás: +16

Műfaj: AU, Sötét, 

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; a szereplők jelleme nem egyezik a valósággal; erotikus tartalom, 
Összefoglalás: Taehyung az egyik leghíresebb maffiavezér, akitől mindenki retteg - még az is, aki csak hallott kegyetlenségeiről, vagy módszereiről. Szép, karakteres, szemgyönyörködtető arca ellenére szívtelen, nem ismer könyörületet, imád gyilkolni, és fájdalmat okozni, szenvedésre ítélni azt, aki nem tiszteli őt, vagy aki tartozik neki - esetleg ujjat húzott vele. Jung Hoseok, sajnálatos módon nem csak tartozik Kim Taehyungnak, de alábecsüli, ráadásul nem tiszteli úgy, ahogy a férfi azt elvárná...  

Hozzáfűzés: Itt is itt a folytatás. :3 
Reméljük, tetszeni fog nektek! :3 
Jó olvasást! <3

Nana írja Taehyungot!
Noriko írja Hoseokot!

Hoseok

Egy pillanat alatt Taehyung mellett termek, mikor látom összerogyni térdeit maga alatt, s úgy kapom el, hogy véletlenül se essen baja. Tény, hogy egy keménykedő kis pöcs, mert az, viszont nem érdemli meg, hogy a betegsége miatt még több sérelem érje. Elég az is, hogy bassza a becsületét mindaz, hogy egy piti kis bűnöző seggbe rakta, amire biztos, hogy nem számított. Tény, hogy ez is undorító dolog volt tőlem, tekintve, hogy kihasználtam a betegségét, de még is... még is azt mondom, hogy megérte, hiszen így tudhatja, érezheti, hogy nincs minden mindig úgy, ahogyan azt ő akarja.

Az ájult maffiavezért karjaimba véve, visszaviszem az ágyamhoz, hogy elfektessem rajta. Tisztán érzem, hogy mennyire forró a bőre, hogy milyen szinten lázas, így ismét a vizes ruhákért nyúlok, hogy újra bőrére helyezzem őket, ezzel lejjebb húzva a lázát, ami biztos rettenetesen magas. Hallom, ahogy hangosan zihál, ahogy reszket, fázik, főleg akkor, amikor a hideg anyag találkozik a bőrével. Hiába egy kegyetlen fasz, én még is sajnálom. Sajnálom annak ellenére, hogy meglőtt, hogy kihasznált, hogy sérülten megerőszakolt. Sajnálom, mert... igazából aranyos. Remélem, hogy a valódi énje ez az aranyosság, ami a láz miatt mutatkozik meg, hiszen ahogy ismét a testemhez húzódik, mint egy édes kiscica, azonnal mosolygásra késztet.

Ezalatt az idő alatt, míg vigyáztam a másikra, szóltam az őröknek, hogy küldjék fel azt az orvost, aki engem is ellátott, mikor sérült voltam. Persze hallgattak rám, hiszen csak nem akarják, hogy a főnökük, a munkaadójuk lázban veszítse el az életét. Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy ha jobban lesz, engem megöl. De sebaj, szellemként biztos visszatérek és halálra ijesztem. Ha kell, beledugom a szűk kis nyílásába a szellem pöcsömet, megmutatva neki, hogy nem lehet csak úgy emberekkel játszadozni. Igen, biztos ezt csinálnám, ha meghalnék. A gondolatra elmosolyodom és figyelem, ahogy a doki pár injekciót vesz elő, majd a bennük lévő anyagot a bőre alá fecskendezi. Gondolom az egyik egy lázcsillapító, míg a másik egy antibiotikum a nyavalyájára.

– Nem hittem volna, hogy a végén te segítesz neki – mosolyog rám a férfi, de csak felsóhajtok egyet.

– Vele ellentétben, nekem van szívem. Nem hagyom magára csak úgy az embereket – mormogom, így amint elpakolja cuccait a táskájába, elkuncogja magát.

– Hát... reméljük kedvel annyira, hogy ezután némileg hálás lesz neked. Bár Taehyungot ismerve, nincs erre esély. De hátha, tekintve, hogy te vagy az első, akit nem megölt a kedvenc stukkereivel, hanem lelőtt, kihasználva, hogy vele maradj – húzza ki magát, mikor feláll az ágyról.

– Kétlem, hogy ezek után életben hagyna – nevetem el magam kissé keserűen, míg ő egy elnéző mosollyal az ajkain az ajtóhoz sétál.

– Sok szerencsét – kacsint egyet, végül elhagyva a szobát, odamegyek a másikhoz, majd befekszem mellé, hagyva, hogy ismét hozzám bújjon forró testével, s én átölelhessem, gondozhassam, mint egy beteg kiscicát.

Taehyung

Felsóhajtva sétáltam be az irodámba, masszírozgatva a homlokomat, elhúzott ajkakkal. Tény, nagyjából már kikupálódtam a nyavalyából, szóval, gond egy szál sem – a dolognak ezt a részét tekintve. Tudok dolgozni, sőt, ma még behajtani is voltam. Ezeket a dolgokat általában az embereimbe bízom, de úgy éreztem, ezen nekem is részt kell vennem, tekintélyt mutatnom, bebizonyítani mindegyik kutyának, ha nem fizetnek, vagy nem állják a megállapodást, hatalmas nagy bajban lesznek – természetesen, mint mindig, ma is sikerrel jártam. Csak egy embert kellett lepuffantanom, mert nagy volt az ellenkezés, de ez elenyésző. Jimin meg is ijedt – ő volt mellettem –, hogy most háború lesz a raktárépületben, de szerencsére a tutyimutyi bűnözők felismerték a helyzetet, miszerint ellenünk nem lenne esélyük, így beadva a derekukat, villantották a szajrét, ezzel pedig elkerülték az őket fenyegető végzetet is.

Szóval, már nem volt gond. Kerek egy hét alatt kikupálódtam abból a csúnya betegségből. Hogy mi volt akkor a probléma? Hát az, hogy a drága foglyom kihasználta a helyzetemet, és Istenesen megdugott, s ha ez még nem lenne elég, az embereim a kamerákon keresztül ezt látták... Igen, kellemetlen, nem is akármennyire. Nem zavarna, ha azt látnák, én hogyan dugom meg Hoseokot, mert hát... miért érdekeljen? Magasról teszek rá, a lényeg, hogy az a kis féreg ne szökjön meg, na de az, hogy engem néznek, amint fasz van a seggemben, hát... az kiborító.

Nem mellesleg, ha elsétálok a folyosón, sokszor pironkodva néznek engem, vagy súgnak össze - persze, ha rájuk villantom a tekintetem, azonnal vigyázba vágják magukat, é beharapott ajakkal várják, hogy elpucoljak. Hiába dugtak meg, attól még féltek tőlem, csak kicsit kellemetlen volt a szituáció, főleg, mikor hallottam egy foszlányt, miszerint mennyire szép voltam, és nőket meghazudtolóan gyönyörű, és nem is értik, ilyen külsővel, ilyen viselkedéssel, mint amit ott produkáltam, hogyan lehetek szívtelen, hidegvérű maffiavezér. Persze, erre nem mondtam semmit, figyelmen kívül hagytam az elkapott beszélgetést. Mit lehet erre mondani? Vagy mit lehetne tenni? Semmit. Kellemetlen, és kész.

Mondjuk, még magamnak sem nagyon akartam bevallani, de élveztem. Sokkal, de sokkal jobb volt, mint mikor én dugtam meg őt, talán a prosztata-izgatás miatt, franc sem tudja, de ha visszagondolok rá, megremeg az alhasam, és sóhajtanom kell egyet. A ciki ott volt a helyzetben, hogy fura lenne, ha önszántamból vállalkoznék alárendelt szerepre, mikor én vagyok a fél ország legrettegettebb embere... Még az elnök sem meri kiiktatni a felépített kis családot, sőt, sokszor kér segítséget, és hát, ha jobban belegondolok... furcsán venné ki magát.

Felsóhajtva ültem le az asztalom mögé, kissé fáradtan is, de hát, nekem nem lehet nyugtom: Jimin azonnal besétál az irodába, kérdés, kopogás nélkül, aminek hatására felvonom egyik szemöldökömet, s már épp nyitottam volna az ajkaimat, mire fel ez a pofátlanság, de megelőzött:

– Ne haragudj, Taehyung, hogy így berontottam, de kaptunk egy fenyegető üzenetet, amiben az állt, hogy ha nem tejelünk egy bizonyos szervezetnek az őket általunk ért sérelmek miatt, akkor meg fognak téged ölni – mondta ijedten, átnyújtva nekem a papírt. Egy ideig csak szemeztem vele, hidegen néztem íriszeibe, majd egy bizonyos idő után kitört belőlem a hangos, jókedélyű hahotázás, közben pedig hátrahajtottam a fejemet. – Ez nem vicces! Ki tudja, kik írták, névtelen és... – A szavába vágtam.

– Névtelen levél? Akkor hogyan tejeljünk? Én amúgy sem fogok senkinek. Nem tudom, ki ennyire bátor, de ám legyen. Szeretettel várom őket – vontam vállat, félredobva a kis cetlit. – Ha nevet nem vállalnak, biztosan komolyan gondolják. Még valami? – kérdeztem, mire felsóhajtott, a hajába túrva, oldalra sandítva.

– Más... nincs – motyogta, mire elmosolyodva ránéztem.

– Ne félj. Olyan vagyok, mint egy szikla, tudod te is, az ilyen levelekkel meg már tele van a padlás. Nem kell mindegyiket vérkomolyan venni. A fél ország a kezemben van, ha már nem az egész, szóval csak nyugi. – Aprót bólintott mondandómra, miközben felsóhajtottam. – Miért nem nézel rám? – kérdeztem, megvonva mindkét szemöldökömet, mire beharapta alsó ajkát, fél szemmel rám sandítva.

– M-ma reggel... Jungkook megmutatta a videót – köszörülte meg a torkát. Remek.

– Örülök – morogtam, elővéve egy tollat, hogy a papírjaimat intézhessem. – Verjétek ki mind arra, faszomat a buzi bandátokba, húzzál kifelé! – sziszegtem már idegesen, mire elmosolyodott, de legszívesebben átnyúltam volna az asztalon, hogy megverhessem.

– Tényleg nagyon szép voltál. Festménybe illően szép – mondta, mire rávillantottam íriszeimet.

– Húzzál kifelé – sziszegtem, felhúzva a felső ajkamat. – Menj, nézd meg még ezerszer, és verd rá ki a farkadat, engem nem érdekel, verje ki rá az egész épület, az sem izgat, de ha még egyszer valaki megjegyzi nekem, itt vérengzés lesz – préseltem a szavakat a fogaim között, mire hirtelen hajolt meg, és kuncogva indult kifelé. – Ne röhögj, mert megöllek, Park! – kiabáltam, és felé dobtam az asztalomon lévő gyógyszeres dobozomat, amiben az antibiotikumok voltak, és még épp időben, kuncogva kiment, mielőtt a tárgy eltalálta volna.

Dühösen fújtatva ültem vissza a székemre, lángoló fejjel meredve a papíromra.

Hoseok

Felsóhajtok, mikor bejön az egyik őr, ezzel behozva nekem a reggelimet, amit azt hiszem újabb nagy élvezettel fogok elfogyasztani, hiszen mostanában el vagyok halmozva a rendkívül jó kajákkal. Nem tudom, hogy ez most Taehyungnak köszönhető-e, vagy egy új konyhást szereztek be, de az biztos, hogy egyre jobb és jobb a kaja. Viszont, a másik, amióta az enyém lett és valamennyire megerősödött, hogy kimásszon az ágyamból, nem is láttam. Lehetséges, hogy egy életre megjegyezte ezt és nem is fog már visszajönni, vagy ami még rosszabb visszajön és megint én leszek alul. Bár, mivel én sem vagyok már legyengülve, lehet, hogy nem jönne össze neki, tekintve, hogy valamennyire azt a nagy arcát is lejjebb faragtam, tehát az önbizalmával is lehetnek még egyéb problémák. Ez mondjuk talán nekem kedvez, mert ha kihasználom mindezt, talán meg is szelídíthetem, ami egy hatalmas dolog lenne, főleg, hogy mindenki tudja róla, hogy egy igazi veszett kutya. Mondjuk ez nem nagyon igaz, mert láttam én már szelíd, bújós kiscicaként és egy gyönyörű, erotikus kurvaként is, aki élvezi, amit kap. A gondolatra azonnal megremeg az alhasam, hiszen ha tehetném, újra lefeküdnék vele, csak nem betegen, mert az is biztos, hogy lázasan megdugni, elég gerinctelen dolog volt, de még is kellett. Kellett ahhoz, hogy tudjak valamit lépni.

Tekintetem azonnal az ajtó irányába kapom, amikor az kinyílik, majd a tálcát azonnal az éjjeli szekrényre teszem, mivel megettem a reggelimet. Elmosolyodom, amint meglátom, hogy Taehyung lép be az ajtón.

– Jobban vagy? – kérdezem, felé fordulva, de ő csak felhúzza a felső ajkát, ezzel is némi undort fejezve ki az irányomba.

– Jobban, de nem kell ilyen figyelmesnek lenned! – sziszegi, miközben felém sétál, de csak elvigyorodom.

– Történt valami? – érdeklődöm, azzal felállva az ágyról, megállok előtte, tenyerem pedig a homlokára teszem, hogy megnézzem, igazat mond-e. – Nos, azért még lehet hőemelkedésed, ágyban kéne még lenned – mosolygom, kicsit talán incselkedve is vele, noha tudom, azt nem kéne, de miért ne? Jól esik.

Kezem azonnal elcsapja a homlokától, szúrós, bosszús tekintettel illet engem, amitől most elvileg meg kéne ijednem.

– Nincs semmi bajom, meg amúgy is, most nem beszélgetni jöttem! – sziszegi, lökve rajtam egy nagyot, de csak egy egyszerű mozdulattal, átkarolom a derekát, szorosan magamhoz húzva, így már is ajkaira hajolok, ezzel megcsókolva azokat a dús párnácskákat.

– Akkor, szeretnéd megismételni a múltkorit? – kérdezem halkan, ajkain végig nyalva, majd nyelvem áttolom a szájába, feltérképezve annak belsejét, mígnem nyelvét táncra hívom, hogy elmélyítsük ezt az édesnek induló csókot.

Taehyung

Meglepett, hogy rögtön az ajkaimra mart, átkarolva a derekamat, és legnagyobb meglepetésemre vissza is csókoltam, miközben a vállaira fektettem az ujjaimat, azonban nem akartam, hogy ő domináljon felettem. Hiába volt elképesztő a múltkor kefélés, engem biztos, hogy még egyszer nem fog seggberakni, s ezen elhatározások közepette taszítottam egyet rajta, aminek hatására hanyatt terült el az ágy matracán, felvont szemöldökkel nézve rám.

Rögtön lazítottam a nyakkendőmön, majd egy egyszerű mozdulattal ki is kötöttem azt, s ezután eldobtam, a lehető legmesszebbre. Árgus szemekkel nézte végig a mozdulataimat, ahogyan azt is, mikor kigombolgattam az ingem első gombjait, majd megindultam felé, térdre érkezve az ágyon, a csípőjére ülve, ő pedig megnyalta az ajkait, végig nézve a testemen.

Miért kíván ennyire, mikor gyűlölnie kellene? Megfosztottam a szabadságától, előtte megkínoztam, Isten sem tudja, hány lövést mértem ki rá, emellett szenvedései közepén dugtam meg, a lehető legkíméletlenebb módon, ő pedig olyan éhesen, kéjsóváran nézett végig rajtam, ahogy még soha. Bár, nem tagadom, hihetetlen mód tetszett, attól függetlenül azért furcsálltam. Biztos, hogy nem normális…

– Mit nézel így? – kérdeztem, lehajolva hozzá, megkóstolgatva ajkait, miközben hideg, hűvös ujjaimmal a pólója alá nyúltam, feltűrve azt egészen a mellkasáig, végig simítva kellemesen meleg bőrének felületén, megrágcsálva, szívogatva a puha párnáit, félig lehunyt szemekkel.

– Izgató vagy – vallotta be, a hátamra simítva az ujjait.

– Tudom – vigyorogtam szájára, majd azonnal befuttattam nyelvemet annak belsejébe, hogy feltérképezhessem azt. Éreztem benne a dominanciára való törekvést: minden áron át akarta venni felettem az uralmat, de próbáltam nem hagyni magam, ugyanis én leszek az, aki vezetni fog. Nem, engem biztos, hogy nem dug meg még egyszer… nincs az a pénz, amiért bevállalnám. – Kár a gőzért – vigyorogtam, eltávolodva tőle, felegyenesedve, elkezdve kigombolgatni az ingemet. – Ma én vezetek, nem te. A múltkori alkalmat leszámítva, esélyed sem lesz többé dominálni. Sokkal dughatóbb vagy, mint én – mosolyogtam negédesen, majd szétfeszítettem az ingem két oldalát, ő pedig immáron összevont szemöldökkel mért végig.

– Gondolod?

– Tudom – mosolyogtam rá szemérmetlenül, és épp lehajoltam volna, azonban hirtelen a csípőmre fogott, és hiába ellenkeztem, próbáltam visszanyomni a matracba, egyszerűen maga alá gyűrt, fölényesen vigyorogva rám, minkét kezemet összefogva egy kézzel a fejem felett, s hiába rúg-kapáltam, hasztalannak tűnt a próbálkozás.

– Rosszul tudod – kacsintott, lehajolva hozzám, megkóstolgatva, puszilgatva a számat. Lendítettem a lábamat, hogy lerúgjam magamról, s ez hellyel-közzel sikerült, ugyanis a térdem gyomorszájon találta, ő pedig nyekkenve borult el mellettem, de a csuklóimat még mindig erősen tartotta.

– Meg a francokat! – Egy rövid időn belül újra rakta voltam, mindkét kezét lefogva a felkarjainál fogva. – Én vagyok a domináns, nem te! – sziszegtem, villogó szemekkel nézve az övéibe. – Te egy kis féreg vagy, a foglyom, olyan személy, akinek táncolnia kell úgy, ahogyan én fütyülök, ezt pedig tudatosítsd, de kurvára! Nem vagy te itt már, csak egy megtűrt személy, akit tartok az élvezeteim kielégítésére, szóval befogod a pofád, és nem gyűrsz magad alá, értve vagyok?!

Hoseok

A kis monológját végig hallgatva, elvigyorodom, megnyalva alsó ajkam, hiszen hiába vannak ilyen erőteljes és fenyegető szavai, olyan, a szemeimben, mint egy megbántott kiskutya, aki már csak csipkedni tud, hogy elérje azt, amit eleinte hittek róla másik, hogy ő egy fenevad, de nem... Ó, nem, ő koránt sem egy fenevad.

– Nincs is baj ezzel, de tudod, megízleltem azt, amit más eddig még soha – kuncogom el magam, ő pedig a szokásosnál is szúrósabb tekintettel illet, hiszen nagyon jól tudja, mire is célzok.

– Te kis… – sziszegi, jobban a karjaimra szorítva, azonban, mielőtt újra az én lefogásomra koncentrálna, meglendítem a csípőmet, amitől ő szinte azonnal előre esik, vagyis rám, karomat ezzel elengedi, hogy megtámassza magát, ezt pedig kihasználva, ismét magam alá gyűröm testét.

– Nos, hogy is van ez? – kuncogom. Azt hiszem, én fogok nyerni és ez hatalmas büszkeséggel tölt el, főleg, ahogy látom azt a dühös, ellentmondásos tekintetet. Mielőtt ismét lerúgna magáról, sikeresen a csípőjére ülök, majd lehajolok hozzá, hogy közelebbről nézzek a szemeibe.

– Mássz le rólam, te féreg! – sziszegi, miközben farkasszemet néz velem.

– Miért is tenném? A múltkor annyira élvezted, miért fosztanád meg magad mindettől? – suttogom ajkára, azonban mielőtt megcsókolhatnám, olyan szinten fejel meg, hogy esküszöm csillagokat látok. Természetesen így nem tudok a lefogására koncentrálni, így azonnal ő nyom maga alá. A helyzettől azonnal egy hangos nevetést engedek meg, hiszen ezzel a számmal cirkuszba is mehetnénk.

– Mi olyan kibaszott vicces?! – emeli meg hangját, de csak könnyesre nevetett szemekkel nézek rá, még mindig jókat gurgulázva az egészen.

– Semmi, csak sosem jutunk az egyről a kettőre, ha így birkózunk – kuncogom, hagyva, hogy lefogja a kezeimet. Talán, ha egy picit engedek neki, nem fog úgy figyelni.

– Kussolj inkább és mindjárt a lényegre térünk! – morogja, dühösen nézve rám, amitől ugyancsak mosolyogni támad kedvem.

Hagyom, hogy ajkaimra hajolva, megcsókoljon, aztán hideg ujjai ismét a felsőm alá kússzanak, amitől halkan a csókba morranok. Jólesnek az érintései, hagyom, hogy elbízza magát, ami a mozdulataiból simán kivehető. Ajkaimat szinte tépi, majd hagyom, hogy a nyakamra is lekússzon a csókokkal, így gyorsan elrántva a kezem a fogságából, ismét, ugyancsak magam alá parancsolom. Ajkaimat megnyalva, éhesen nézek végig testén, hiszen ez a félig kigombolt ing, valami fenségesen áll rajta, ahogy a mellkasából részleteket mutat. Egyszerűen imádom.

– Mi lenne, ha végre komolyan játszanánk? – kuncogom, azzal a kezeit erősen lefogva, majd csípőjére ülve, határozottan tartom, egy pillanatra sem hagyom, hogy ellenkezzen. Csókommal minden szitkozódást, minden szalonképtelen szavakat elfojtok, hogy véletlenül se törje meg ezt a tökéletes légkört. Teljesen dominálok fölötte, ezt pedig nem fogom lejjebb adni. Kell nekem. Ha már itt van, hát legyen alul, legyen jó fiú és éljen a Hobi faszos lehetőségekkel.