Vesania - VKook (29/?)

Cím: Vesania

Alkotó: Nana 

Hossz: ?
Párosítás: VKook/TaeKook - Taehyung x Jungkook (BTS)

Besorolás: +18

Műfaj: AU, dráma, romantikus

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; slash, bromance; YAOI; EROTIKUS TARTALOM

Összefoglalás:  Jeon Jungkook: egy átlagos fiatal, átlagos tinédzser, átlagos diák, átlagos élettel, nem létező problémákkal. Nincsenek különösebben gondjai; szereti a szüleit, mesekönyvbe illő, édes anyukája van, példamutató, szigorú, de kedves apja, és egy csodálatos bátyja, aki egyetemre jár, és ahol tud, ott segít Jungkooknak. Problémamentes az élete, boldog, idilli, majdhogynem túl tökéletes is. Egy ideig. 
Gyökeresen megváltozik az élete, miután egyik nap kikéri magát a mosdóba, s mihelyst véghez vitte a tervét, és eljutott a célig, meglátott a mosdó kövén kucorogni egy fiút - pontosabban a sarokban -, vérző orral... 

Hozzáfűzés: Itt lenne a folytatás! :D

Remélem, tetszeni fog nektek, jó olvasást! ❤

A Nap felkelőben volt, a Hold pedig lassan ugyan, de háttérbe szorult – a Napfelkelte mindig csodálatos színekkel megáldott esemény volt, hiszen ilyenkor keltek életre a nappali állatok, ilyenkor telt meg zajjal az erdő, ilyenkor izgett-mozgott minden egyes bokor, s kezdtek éneklésbe a madarak.

Az énekük ezúttal nem volt boldog, sem felhőtlen; szomorú nótákat zengtek, ahogy körbe ölelték az őzgidát, ki próbált talpra állni, több-kevesebb sikerrel. Lábai mindig felmondták a szolgálatot, s hiába ültek körülötte a rózsák, hiába próbálták azok segíteni, nem ment nekik; a gida mintha megbénult volna.

A fenevad lesütötte a fejét, s nem tudta, mit kellene tennie; elfusson vagy menjen oda? Mit suttognak a rózsák? Ne féljen? Nem fél. Ő retteg.

Már épp hátat akart fordítani, mikor a gida megemelte a fejét, s amint tekintetük találkozott, a farkas összetört. Képtelen volt tovább futni a szíve elől.

Taehyung nem mozdult; hevesen dobbanó szívvel nézett Jungkook lehunyt szempilláira, miközben elnyitotta az ajkait egymástól. Választ akart adni, vagy csak kérdezni, mit miért tesz a másik? – Talán soha nem tudja meg, ugyanis Jungkook nem engedte, hogy bármit cselekedhessen; gyorsan, s határozottan kapott a már rég ízlelt édes, meggy-piros ajkakra, miközben egyik kezével megtalálta Taehyung vékonyka karját, s ujjaival végigbarangolva a selymes bőrt, megkereste a másik ujjait, s amint sikerrel járt, összefűzve őket a sajátjával.

Taehyung szemei kipattantak, teste megremegett, amint megérezte Jungkook száját a sajátján, s ugyan, eleinte el akart húzódni, hiszen hirtelen érte, gyors volt ez a tempó, mégsem tette; szempilláit szakaszonként, lassan hunyta le, kicsit megemelve a fejét.

Az idősebb szíve eszeveszett tempóban vert, már-már annyira, hogy kezdett félni, megszökik tőle, és soha többé nem láthatja viszont; abban a pillanatban viszont egyáltalán nem tudta érdekelni, hiszen Taehyung, és az ő ajka összeforrt. Szenvedélyesen, romantikusan csókolták, falták egymás párnáit, mintha attól félnének, ez az egyetlen és utolsó alkalmuk arra, hogy érezhessék mindketten, milyen is a valódi csók.

Jungkook nem tudott gátat szabni vágyának, s a benne keletkező kéjnek, így halkan a fiú ajkai közé nyögött, miközben elhúzta a kezét a vékony ujjaktól, majd egyenesen az alatta fekvő feje fölé helyezte annak karját, miután elkapta csuklóját is. Ugyan így tett a másik kezével, s a két csuklót szorosan összefogva, kiszolgáltatottá tette Taehyungot; tetszett neki. Mérhetetlenül izgatta, ahogy alatta fekszik az a gyönyörűség, s mindenét, bármijét megszerezheti, ellophatja, immáron úgy, hogy tud róla, mert a legelső kis „balesetről” fogalma sem lehetett, a mai napig.

– Kívánlak – szuszogta Jungkook a nedves ajkakra.

– A-a-az… m-m-mi-mit je-je-jel-le-lent? – tette fel a kérdését Taehyung félénken, vonakodva, mire Jungkook elmosolyodott, s látta, Taehyung ismételten szólásra nyitotta volna a vöröslő párnákat, de ő ezt ismét megakadályozta: nyelvét a kis résbe tolta, hogy elmélyíthesse az eddig csak kezdetleges játékot.

A fiatalabb felnyögött, amint érezni vélte a másik ízlelőszervét sajátján, s eddig teljesen ismeretlen hullámok korbácsolták fel érzékeit, mikről nem volt tudomása, addig a pontig; remegett a teste, s akarta, kívánta az újabb harcot nyelveikkel. Mellkasát halványan kidomborította, mintha ordított, üvöltött volna a teste: többet akar Jungkook érintéseiből, sokkal, de sokkal többet. A felette lévő figyelmét ez nem is kerülte el, ugyanis egy kaján vigyor kíséretében nézte végig Taehyung piros pozsgás arcát, a futkosástól izzadt homlokát és halántékát, a csillogó íriszeket, és a bíbor színű ajkakat, mik a kétszeresükre duzzadtak a kíméletlen harctól, mit egymással vívtak.

Alhasa ismét megrebbent – akarta őt. Veszettül.

– Jót jelent, Taehyung. Nagyon jót – pusmogta, elködösült elmével.

Szorosabban fogta a vékony csuklókat, szinte azokon támaszkodva, miközben feljebb emelkedett, hogy jobban szemügyre vehesse a csodáját; szépségesebb volt, mint valaha. A hosszú szempillákon könnyek ültek, puha, édeskés párnáit a nyáluk keveréke festette fényesebbé, lángoló bőre, mi a félre csúszott, inge alól bújt elő, hívogató volt, csábító.

Érezni akarta az ízét. Mindenhol. Az egész testén.

– Gyönyörű vagy – rebegte újra, már-már önkívületben, extázisban, s bele sem gondolva a következményekbe, tetteinek súlyába, rögvest a hamvas bőrre fektette arcát, hogy végig nyalhassa először a nyakának íves részét.

A fiatalabb azonnal felsóhajtott, eltátva kicsit száját, majd hümmögve konstatálta, hogy Jungkook bármit tesz vele, az mindenképpen jó; testében folyamatosan felcsaptak a forró hullámok, mik a gerince mentén száguldoztak végig, alhasába összpontosulva, mintha onnan akarnának kirobbanni. Jungkook ugyan, még sosem csinált ilyesmit, hajtották az ösztönei; követelőzően, kissé durván szívta meg az érzékeny nyaki bőrt, megharapva a fogaival azt, hallgatva Taehyung egyáltalán nem visszafogott, hangos nyögéseit. Imádta. Többször akarta hallani. Hangosabban. Jobban. Esztelenül, fékezhetetlenül.

Felmorrant, majd felegyenesedett a mogyoróbarna hajú csípőjén, s veszett tekintettel simított végig a lapos, inggel fedett hasfalon, majd a kidolgozatlan, lapos mellkason – látni akarta. Látni akarta mindenét. Erőteljesen mart rá az ingre, és egy határozott mozdulattal szedte azt szét, hogy a két szárnya Taehyung teste köré hulljon; a fiatalabb kitágult szemekkel nézte, ahogy a textílián lévő gombok szanaszét hullanak, Jungkookot azonban nem érdekelte. Semmi sem tudta érdekelni, csak a mindent elsöprő vágy, gyönyör és rózsaszín köd, minek képtelen volt ellent mondani – ha tudott volna, sem tette volna meg. Túl régóta vágyik rá, túl régóta tudja, mit érez. Képtelen volt már türtőztetni magát.

Azonnal a jobb mellbimbóra tapadt, kíméletlenül megszívva az érzékeny kavicsot; Taehyung felsikkantott, csípőjét megemelte, és rögvest az ében fekete tincsek közé fúrta ujjait. Arca élvezetes grimaszba rándult, mellkasát erőteljesebben domborította ki, jelezve, tegyen, csináljon többet, neki ez egyáltalán nem elég, s Jungkook vette a lapot. Kíméletlenebb nyelv és szájmozgással gyötörte, kínozta a kicsiny részt, ízlelőszervével körkörösen járkálva a tetején, mi már kőkeménnyé dermedt, s az ég felé meredezett.

– J-J-Jung… K-Kook! – nyüszítette a fiatalabb, oldalra döntve a fejét.

A pír az arcán erősebb lett, zihálása nem csillapodott, szíve olyan gyors ütemben verdesett, hogy azt hitte, menten megáll, nem fogja tovább bírni az erőltetést. Csillagokat látott, s nem feltétlenül attól, amit Jungkook csinált – ugyan, érintetlen volt, s mindenképp hevesek az első reakciók –, hanem attól, mert ő csinálta. Jungkook tette ezt vele, s repesett a boldogságtól.

– Tetszik? – emelte fel a fejét kicsit az idősebb, huncut, perverz vigyorral, mire Taehyung biccentett egyet, eltátott ajkakkal pihegve, lihegve.

Jungkook nem bírta ki. Amint meglátta a cserepes, száraz puhaságokat, rögtön oda kellett hajolnia, hogy megnedvesítse azokat; érzéki csókban forrtak össze ismét. Taehyung átkarolta Jungkook nyakát, jobban magához húzva, mintha az élete múlt volna azon az ölelésen, vagy Jungkook közelségén.

Nyelvük szenvedélyes, vad, erotikus játékot játszottak, s ugyan, mindketten ügyetlenek voltak a tapasztalat hiányában, ez őket egyáltalán nem érdekelte, mert az első a legédesebb, akármilyen szerencsétlen is.

Taehyung hevesebb volt, fogaik összekoccantak, szívük együtt dobbant, minden egyes másodpercben, s ahogy az ösztönök hajtották őket, automatikusan összedörzsölték ölüket. Mindkettejük élesen, mélyen nyögött egymás szájába, folytatva a csípőkörzést, hogy minél inkább érintkezhessenek férfiasságaik, ha nadrágon keresztül, akkor azon keresztül; még így is érezték, mennyire felizgultak mind a ketten, mennyire kívánták a másikat.

A sokadik összecsapódás után azonban mindketten megdermedtek, de főképp Jungkook.

Agya kiüresedett, s csak szemlélte az alatta fekvő, sűrűn levegőért kapkodó fiút, ki legalább annyira üvöltött a kielégülésért, mint saját maga, s ő szíves-örömest meg is adta volna neki, de a legnagyobb kérdés, probléma fogalmazódott meg benne: mit kellene tennie vele?

– Ha-hagyjuk abba… – súgta Jungkook, gombóccal a torkában, mire Taehyung aprókat bólogatott, oldalra döntött fejjel, még mindig hihetetlenül gyorsan emelkedő-süllyedő mellkassal; Jungkook lekászálódott róla, a fiatalabb fiú pedig elfordult, összezárva a lábait, kissé össze is gömbölyödve. – Haragszol rám? Én… – Taehyung megrázta a fejét, s a szőnyeg puha felületébe fúrta az arcát zavarában.

– Le-le-lesza-sza-szaggattad a-a-az i-i-in-ingem-met – nyögte keservesen, majd amint ezt kimondta, halkan elkezdett nevetni, szorosabban zárva össze a lábait, kényelmetlenül fúrva arcát jobban a puha, már-már Jungkook illatú szőnyegbe. – Ebben a szobában minden Jungkook illatúnak tűnt.

Jungkook felsóhajtott, és halkan sóhajtva, nagyokat nyelve bújt Taehyung hátához, átölelve őt a derekánál.

– Adok egy másikat. Ne haragudj.

Ismét elfogta a szorongás; eddig bele sem gondolt a szexualitásba, fogalma sem volt róla, mit, hogyan kellene, és… azt sem tudta, tetszene-e neki, ha a közepén lennének, hiszen Taehyung mégiscsak vele egy nemű volt.

Elfogta a félelem, újból, s minden, ami eddig szépnek tűnt, most szürkévé, feketévé vált; az olyannyira ismerős érzés elhatalmasodott mellkasában, s Taehyung hiába pihegett a karjaiban mosolyogva, feszengve a kényelmetlenné vált merevedéstől, Jungkook pillanatok alatt lelankadt – no, nem azért, mert nem kívánta Taehyungot, csupán rettegett.

Egyáltalán nem volt olyan a szituáció, mint a romantikus regényekben; nem jöttek ösztönből a dolgok, nem jött csak úgy, égi sugallatként, mit hogyan kell csinálnia. Lebénult, sokkot kapott attól, hogy mást is ki kellene elégítenie, s mi történik akkor, ha neki az nem fog menni…

Mi történik akkor, ha egyiküknek sem fog tetszeni, mikor a lényegre jutnak?